Vissza a hírekhez
Hogyan született?
- Mikor jutott eszébe, hogy darabot írjon a Szilveszterből?- A kilencvenes évek elején. Megjelent a mű, elolvastam, és azonnal éreztem, hogy a kisregényben szereplő kocsma nagyon jó helyszíne lehetne egy drámának. Akkor még sokkal többet nem gondoltam, de elmentem Hamvas özvegyéhez, aki végül is nem adta a jogot a feldolgozáshoz, így aztán meg is nyugodtam, de később írt egy levelet, hogy mégis. Addigra viszont már én foglalkoztam egészen más dolgokkal.
- Akkor hogyan született meg mégis a darab?- Valószínűleg annakidején elmeséltem a sztorit Hamvai Kornélnak, mert másfél éve ő szólt, hogy kellene egy darab a Nemzetinek, és talán éppen ez. Aztán Jordán Tamás is fölhívott. Akkor újraolvastam a könyvet és beláttam, hogy teljesen reménytelen; ebből a katyvaszból nem lehet darabot csinálni és akkor kezdtem el igazán gondolkodni.
- És mire jött rá?- Arra, hogy nagyon izgalmas a feladat. A Szilvesztert olvasni sem egyszerű, szerintem nagyon kevesen képesek rá. Teljesen zűrzavaros, Hamvas még azt sem árulja el sokszor, hogy éppen ki beszél. Igazi tohuvabohu. Edzett szem kell hozzá és figyelem. A színházban viszont mindennek rögtön ki kell derülnie. Szerencsére Hamvas segíti is az embert, mert a kisregény maga tulajdonképpen Rejtő-paródia. Hamvas ugyanis pontosan tudta, amit az irodalomtörténészek is csak most kezdenek pedzegetni, hogy Rejtő miért jó és mire való.
- Miért, mit pedzegetnek az irodalomtörténészek?- Azt, hogy Rejtő Jenő nagyon nagy író volt.
- Akkor az olvasók előbbre jártak az irodalomtörténészeknél?- Már aki. A mai fiataloknak például Rejtő nyelve már nehéz.
- Most viccel- Nem. Komolyan mondom. A mai húsz-harminc évesek számára Rejtő nyelve nagyon nehéz. Nem is ismerik. Úgy vannak vele, mint Thomas Mann-nal. Ez a személyes tapasztalatom, amit a bölcsészkaron a kollégáim is megerősítenek.
- Értem. Most már biztos, hogy viccel.- Dehogy. Gondoljon bele, hogy milyen nyelvi készség kell Rejtő vicceinek az értelmezéséhez. Rejtő nyelvileg legalább annyira igényes, mint Thomas Mann.
- Leépültünk volna?- Szerintem a képi kultúra előretörésével van mindez kapcsolatban. Az első jelek a nyolcvanas években mutatkoztak. Erre akkor jöttem rá, amikor a rendszerváltás idején egy kurzust vezettem az UCLA (University of California, Los Angeles) hallgatóinak itthon. Kelet-európai drámáról és prózáról volt szó: abból indultam ki, hiszen nem is indulhattam ki másból, hogy ők erről semmit sem tudnak. Akkor merült föl bennem, hogy a magyar diákok sem tudtak többet, már nálunk sincs meg az a kulturális háttér, amire hivatkozhatnék. Ennek több mint húsz éve, és a helyzet csak romlik.
- Szörnyen hangzik.- A kultúra, vagy bizonyos tudásmennyiség hiánya nem föltétlenül káros. Ami rossz, az az olvasásra való képtelenség. Az amerikaiaknak, legalábbis ennek a válogatott csapatnak, ezzel nem volt gondja. Képesek voltak elolvasni és értelmezni a szövegeket, ami egy normális mai magyar diák számára már komoly gondot jelent.
- Akkor mégsem akkora a baj. Ön amúgy is többször kijelentette már, hogy valójában idiótáknak írja a műveit. Én például Rejtőn üvöltve tudok röhögni, bár Thomas Mann-ba és különösen Hamvasba már beletört a bicskám De mindezek után, visszatérve a Szilveszterre, erre a hömpölygő regényre, hogyan talált rajta fogást?- Az jutott eszembe, hogy Hamvas, amikor ezt a rejtői őrült kalandregény-formát választotta, és ráadásul négyzetre, sőt még inkább köbre emelte, plusz adott neki egy filozófiai hátteret, akkor közel járt valami nagyon népszerűhöz, csak éppen ezt regényben nem lehetett megcsinálni. A színházban viszont lehetséges. A magyar színjátszásnak ugyanis van két, ma is élő hagyománya, ami nagyon jól illik Hamvas stílusához: az operett- és a kabaréjátszás. Ez a közös formanyelv, amit a színészek és a nézők is értenek. Arra gondoltam, hogy ha ezen belül mozgok, akkor valószínűleg meg tudom írni a darabot.
- Hogyan született a keretjáték ötlete?- Az angyalok és az ördögök szerepelnek a kisregényben, ahogy a darab fordított Rómeó és Júlia története is. Az világos volt, hogy ha szellemileg hű akarok maradni Hamvashoz, és miért ne akarnék, hiszen szeretem, akkor ezt a két vonulatot nem hagyhatom ki. Bár a regényben ezeknek nincs közük egymáshoz, az én fejemben szerencsére összekapcsolódtak, és ebből lett az angyalok és az ördögök harca a szerelmesek lelkéért. Ez tipikus misztériumdráma, az angyalok jót akarnak, az ördögök rosszat, aztán lesz belőle, ami lesz Ez is létező európai drámaforma, ha ilyenből nekünk nincs is túl sok, de az egyik legismertebb például Az ember tragédiája. Ebben a formában nagyon jó dolgokat írtak annakidején, és nyilván Hamvas agyában sem véletlenül merült föl. Az angyaloknak és az ördögöknek megvannak a földi képviselőik, ez is Hamvas ötlete. Miután túljutottam ezeken a fölismeréseken, már csak tovább kellett fejlesztenem a történeteket a színpad lehetőségeinek megfelelően. Közben óhatatlanul változtatnom kellett jellemeken, a szereplők számán, de őszintén remélem, hogy Hamvas jót mulatna ezen a változaton és örülne neki.
- De jó lenne tudni- Bizony.
- A darab persze többrétegű: tele poénnal, érdekes helyzetekkel, de beszél például Magyarország 1956 utáni állapotáról is.- Hamvas 1957-ben írta a kisregényt, vastagon benne van 1956 tapasztalata, noha ötvenhatra konkrétan egyetlen szó utalást sem találunk. Én beleírtam néhányat, nem túl sokat. Ahogy Hamvas az oroszokat és az amerikaiakat ábrázolja, hihetetlen malíciával és szarkazmussal, az páratlan. Ő mindig nagyon keményen fogalmazott. A nyilas érát például senki nem írta meg olyan keményen és pontosan, mint ő a Karnevál második kötetében. Isteni, mulatságos szépirodalom, közben vadállati erővel állítja elénk, ami volt. Hihetetlenül jól írt, ezért is szeretném, ha végre egy kicsit nagyobb közönségsikere lenne, mint eddig.
- Még nem nézett próbát. Hogyan tudta megállni?- Nem olyan nehéz, általában nem szeretek próbát nézni, mindig fölbosszantom magam, hogy miért nincsenek még készen. De most nem ez volt az ok. Szívesen mentem volna, csak visszatartott valami magas lázzal járó, elhúzódó vírusos betegség. Most már jól vagyok, nemsokára megyek.
- Kíváncsi?- Természetesen. Nagyon szórakoztató, mulatságos előadást remélek, amely - minthogy a világ struktúrája alapvetően nem változik - természetesen a mai világról is szól. Az előadásban nagyszerű színészek tömege játszik, szeretném, ha nekik is jólesne, ha örömmel lubickolnának a szerepekben, mert szerintem lehet. A színháznak szórakoztatnia kell, minél jobban és mélyebben. Ha pedig a néző jól érzi magát, és még utána is megmaradnak benne képek, hangulatok, esetleg szövegek is, akkor nyert ügyünk van. Eöri Szabó Zsolt
A cikk bevezetőjében eredetileg szerepelt egy téves megállapítás, mi szerint Hamvas Béla regényből még senki nem írt Magyarországon színdarabot, ami a Hamvast ismerők számára nem igazán meglepő. A fordítottja sokkal inkább. Az idézett mondatot kihúztuk bevezetőből, miután egy olvasó felhívta figyelmünket a tévedésre. Készült színdarab. Szerzője Sultz Sándor és a Petőfi Irodalmi Múzeum felolvasószínpadán be is mutatták, a Szurrogátum delikátesz-t.
(2008. január 02.)