Ágról a Nemzeti Színpadára

Szent-Györgyi Albert, a világhírű magyar természettudós, aki oly nagy alapossággal ismerte a materiális világot, imádságokat, modern XX. századi zsoltárokat is írt. Ezek egyikét, a VI. zsoltár: Gyermekek címűt hallottuk Barbarától. A produkció után beszélgetünk: honnan a bátorság, honnan a vers? - A történelemtanárunkkal egy pécsi tanulmányi versenyre készülünk. Ő tanította nekem a verset, ami a gyerekekről szól, hogy hogyan születnek meg. - Gondolom, nem fogod soha elfelejteni, ahogy a többiek a neved kiabálják… - Az biztos – mosolyog Barbara, aki egyike annak a több ezer gyermeknek, akik az ország leghátrányosabb helyzetű kistelepüléseiről érkeznek Budapestre 2007. november 21. és december 15. között. A diákok a kulturális tárca jóvoltából tölthetnek el egy napot a fővárosban. Segítség nélkül erre szinte esélyük sem lenne - írja a program ismertetőjében a tárca államtitkára. A kiránduláson ugyanis olyan általános iskolák vehetnek részt, ahol a hátrányos és a nem hátrányos helyzetű tanulókat együtt nevelik, és amelyek társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott településeken működnek. - A szüleim sem voltak még itt, folytatja Barbara. - Merrefelé jártatok ezen a napon? - Először a Természettudományi Múzeumban, utána a Művészetek Palotájában voltunk, most pedig itt, a Nemzeti Színházban. - És te még soha nem jártál ilyen helyeken? - Nem. - Pécsett sem? - Pécsett már voltam. De színházban vagy múzeumban még nem. - Értem, tehát életedben először történik mindez... - Igen. - Akkor mesélj… Foglalkoztat már, hogy mi leszel, ha megnősz? Kaptál esetleg ötletet ma? - Nagyon szép volt minden, amit megmutattak. Nekem a legjobban ez a hatalmas színpad tetszett, ahogy fel és le mozgott. Nagyon szép a színház környéke is, a park, a kilátás, a Duna. Azon még nem gondolkoztam, hogy mi leszek, ha felnövök, csak azt tudom, hogy az igazi kedvencem a történelem. A két kísérő tanár az órájára pillant, várják Barbarát, hiszen a többiek már elindultak a buszokhoz. Annyit még ők is elmondanak, hogy számukra is élmény volt a színházjárás, ők ugyan látták már az épületet, többször is, de csak ahogy autóval áthajtottak a Lágymányosi hídon, belül még nem jártak. Egyikük - ének szakos lévén - azt fogalmazta meg, hogy a MÜPA hangversenyterme volt rá a legnagyobb hatással. A másik hölgy pedig a látogatás során megfogant ötletéről mesélt, hogy a tanár kollégákkal megpróbálnak közös színházlátogatásokat szervezni. De most indulnak a buszok haza: Barbarát Ágon várják. Ág község népességének korosztályi összetétele – jellemzően számos aprófalura – egyszerre mutatja a fiatalodás és az elöregedés jeleit, a munkaképes felnőttek számának gyors apadásával. A 198 lakosú – a külföldiekkel (öt holland és egy angol tulajdonú ház van a községben) ténylegesen 204 lelket számláló – faluban a felnőtt népesség közel kétharmada nyugdíjas vagy rokkantnyugdíjas. A 0-14 éves korosztály viszont növekszik, az idén három kicsi születése várható. Ág légvonalban harminc kilométerre lehet Pécs belvárosától. Utcái a dombok lábánál véget érnek, egyedül az Alkotmány utca vezet ki a zsáktelepülésről, folytatása Gerényesen át kanyarog a Sásd közelében fekvő Vásárosdombóig. Bántó Barbara az ottani körzeti iskola hatodikos tanulója.

(2007. december 01.)