Házasságon innen és túl

Kedvelem Háy írásait. A Bogyósgyümölcskertész fia, lényegében, Háy fiatalkoráról szól, és így az enyémről is, hiszen a fiatalkorunk szinte egybeesett. Van egy tinédzser gyerek, aki szeret gitározni - gyűrtük a gitárt mind a ketten. Adta magát, hogy az első esten, amelynek az alcíme történetek és dalok - egy gitárral ülök ki a nézők elé. A második esten is szólalnak meg zenék, de ezek gépről. Nem szerettem volna formailag sem ismételni magamat. A történetek is egészen mások. Az elsőről mondhatjuk, hogy Háy önéletrajzi írásai. Bizonyára a másodikban is vannak önéletrajzi elemek, de ezt én nem firtattam, nem is ez a lényeg, hanem az, ahogyan Háy látja, láttatja, hogyan élünk. Szerintem, jól látja. A szövegek meglehetősen lehangolók, különösen, ha egyszerre olvassuk az egész kötetet. Hány novella került be a műsorba? Természetesen válogatni kellett, hiszen a kötet valamennyi novelláját lehetetlen lenne egy nagyjából egy és negyed órás műsorban elmondani. Ez egy szerkesztett szöveg, amelyben nagyjából tíz novella hangzik el, de ezek is húzva, szerkesztve. Úgy ismerem Háy-t, mint aki nagyon komolyan veszi a mondatait. Ez igaz, tehát az történt, ami a „bogyósnál” is: voltak javaslataim, amikről aztán beszélgettünk. Lényegében együtt készítettük el a szöveget, olykor különálló mondatokat is összefércelve. Háy pontosan érzi, hogy mit kíván a színpad, hogy mi a különbség a novella és a novellamesélés között. A színdarabjainál szigorúbb, hiszen a dráma tömörebb műfaj. A történet? Szerintem a cím önmagáért beszél. Házasságon innen és túl. És ami még ezen is túl van... Arról szól, ahogyan ma élünk, és ahogy (feltehetően ugyanígy) régen éltek az emberek: sok hazugság közepette, önmagukat is becsapva. De ítélet nincs kimondva, hiszen milyen alapon, vagy kinek a szemszögéből mondhatnánk ítéletet? (eosz)

(2007. április 21.)