Szétszórt csillagok színháza

A színház több ezer év óta épületet jelent. Reprezentatív találkozóhelyet. Ünnepi alkalmat. Puha függönyt, elegáns környezetet, fényes előadásokat. Művészközösséget a közönség szolgálatában. A nyugati magyar diaszpóra szótárában a színház nem épület, nem kizárólag művészek közössége, nem fényes és szemkápráztató látványosság. Az emigráns művészek vállalkozása mégsem a „száműzöttek színháza”. Nosztalgia? Egy darab Magyarország: Little Hungary – templomok, iskolai színháztermek, magyar házak dobogóin. A „szétszórt csillagok” színháza. A 19. század végétől kezdve a hazai szociális és politikai viszonyok miatt magyar kivándorlók érkeztek a világ minden tájára; színészek is akadtak. Közülük azonban csak keveseknek sikerült nyelvet váltva új hazájukban színpadra lépni. A magyar nyelvű előadások ezért napjainkig rendszeresek a nagyvilágban. A kiállítás megpróbálja bemutatni, hogyan igyekeztek a magyar színházművészek a sokszínű hazai színházi kultúrát a nagyvilágban reprezentálni, a jellegzetes magyar színjátékokat a magyar nemzeti ünnepeken előadni. Bemutatja azokat a színész-sztárokat, akiket Budapesten rajongás övezett, s ezt a imádatot megkísérelték olyan közönség előtt kamatoztatni, melynek többsége csak legendából ismerte őket. Roppant bátorság és elhivatottság kellett ahhoz, hogy a Nemzeti Színház gazdag szcenikájú színpada és kiváló társulata után alkalmi pódiumokon, egyszemélyes műsorral próbáljanak közönséget toborozni.

Gajdó Tamás, a kiállítás kurátora

A kiállítás az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményének dokumentumaiból készült, a Tavaszi Fesztivál keretében.

(2007. március 19.)