Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

Mirígy szerepében: Pásztor Edina

Második napja figyelem, nem látszik rajta az elképesztő teher. Még most, a beugrás előtti délelőttön sem. A próba szünetében beszélgetünk… Játszottad már a Csongor és Tündét? Nem, soha. Hogyan telt az éjszakád? Egész tűrhetően. Sok tanulással. Most megint egy kicsit döcög a szöveg, mert ez az egy színpadi próbalehetőség van csak, és elviszik a figyelmet, a járások. Honnan, hová, mikor, mivel. Pedig nagyon higgadtnak tűnsz. Mert iszonyatosan koncentrálok. De én azt vallom, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Nem mondom, amikor meghallottam a hírt, Jordán Tamás telefonált, hogy be kellene ugrani, nagyon megijedtem. De aztán belevetettem magam a munkába. Rég volt a bemutató, és most, ahogy néztem a próbát, meglepett, hogy milyen sok szövege van Mirígynek. Igen, nekem is úgy rémlett, hogy négy, legfeljebb öt jelenet. De kilenc az a négy… …és benne sok bölcs és bonyolult szöveg… ...ami időnként keserű, kegyetlen… jó nő ez a Mirígy. Ezért tetszik ez a magyarázat, hogy az előadásban Csongor és Mirígy között van, pontosabban volt valami szorosabb kapcsolat. Önmagában egy gonosz, rosszindulatú nő nem jelentene annyit, mint így. El tudom képzelni, hogy ez szerelmi kapcsolat lehetett, de azt is, hogy egy anya-fiú viszony. Az a fajta, amiben az anya nem képes elengedni a felnőtt fiát. A darabban is inkább erre találunk utalást. A ma esti előadást követi egy holnap is, azt mondják, hogy a beugrónak a második mindig nehezebb. Igen, de tudom, hogy ma még nem szabad kiengedni. Ráadásul a családom is azt fogja nézni. Szép lesz... A szöveggel kapcsolatban elsőként az jutott az eszembe, hogy ez azért igazán nehéz, mert egy – ne adja isten – rövidzárlat esetén, Vörösmarty szövegének nem lehet a tartalmát mondani. Hát ez az. A vers, a versmérték nem segít a szöveg rögzítésében? Lehetséges, de ez azért ravasz verselés. Vörösmarty nagy költő volt, így izgalmas de bonyolult szórendeket használt. A dallamot persze mindenképpen meg kell érezni. Ennek ellenére – egészen tegnapig - sokat kínlódtam azzal, hogy hiába jutott eszembe minden szó, a sorok csak nem akartak összeállni. Tudtál délután pihenni? Egy picit még aludni is tudtam. Ugrottál már be korábban ekkora szerepbe? Veszprémben egyszer két nap alatt sikerült egy zenés táncos előadásba… azt mondták, jó lett. Megjegyezném, hogy nagyon tetszel a Mesél a bécsi erdőben. Nem nagy, de hálás szerep. Egy profi madam és meglehetősen gonosz. Szép lett a jelmez is. Én is nagyon szeretem a bárónőt, a kiterjedt nemzetközi kapcsolataival… Mivel foglalkoztál, mielőtt beszélgetni kezdtünk? A szöveggel természetesen. Egész nap csak azzal. Már volt nálam a Kati is (Gróf Katalin az egyik súgónk), három napja folyamatosan jár hozzám, összemondani a jeleneteket. Ez segít a legtöbbet. Ha csak magadban mondod, az egészen más. Fölmész a színpadra és már az, hogy ott áll veled szemben a kolléga és néz, mindent megváltoztat. Adott esetben mindent elfelejtesz. Egészen misztikus. Pláne, ha még egy kellékkel is bánnod kell közben. És, jól állnak szemben a kollégák? Persze. Mindenki segít. Jó csapat ez, szeretem őket. Mire a beszélgetést lejegyeztem, felcsattant a taps a nézőtéren. A nézők az előadást, a szereplők - az egyéni meghajlásnál - Pásztor Edinát ünnepelték. Gratulálunk!
A kis képre kattintva további képeket láthat a próbáról.

(2007. február 20.)