Vissza a hírekhez
Miről mesél?
Kezdjük az olvasópróbánál. Ha jól éreztem, hihetetlenül nagy szeretettel meséltél a darabról a színészeknek.Mert imádom! De ezzel nem vagyok egyedül, az egész szakma imádja.
Ha jól tudom, tananyag a Főiskolán.Igen, ez az egyik legismertebb darab, egy sor nagyszerű szereppel. A Főiskolán legalább kétszer-háromszor találkozik vele mindenki. Amikor a színész szakra fölvételiztem, a kötelező feladatom például az a jelenet volt, amikor a fiatalok kijönnek a vízből. De amennyire nagyszerű a darab, paradox módon, annyira veszélyes is.
Veszélyes?Igen, mert mindenki tud róla sok mindent, és ezért úgy érzi, hogy ért is hozzá. De ez már egy vérbeli huszadik századi darab, és a megfejtésekor adódó variációk sokasága az őrületbe tudja kergetni a rendezőt és szinészt.
Mit értesz ezen?Azt, hogy a darab mondatait minimum kétszázféleképpen lehet érteni. Nekem az a gyanúm, hogy még Hollywood, de legalábbis a forgatókönyvíróik is tanultak belőle. Nagyszerű a történet, de ami igazán izgalmas, az a történetmesélés technikája. Ödön von Horváth egyszerre nagyon sok szálon futtatja a cselekményt. Eszméletlenül pontosan kezdi és fejezi be a jeleneteket. Egy adott helyzetből mindig csak annyit mond el, amennyi abban a pillanatban kell - se többet, se kevesebbet. Éppen csak továbblendíti a történetet.
Tehát az igazi mozi, ráadásul nagyon sok helyszínen, a néző fejében fut. Megvalósítható ez színpadon?Most mindenesetre kísérletet teszünk rá. Csak azt válaszolhatom, hogy rajta leszünk.
Neked miről mesél a bécsi erdő?Arról, hogy milyen nehéz, milyen nagy akarat kell ahhoz, hogy az emberek normálisan beszélgessenek egymással. Az iskolázottság, a kultúra nem ahhoz kell, hogy jó mosógépet vegyünk, hanem ahhoz, hogy helyesen, gyümölcsöző módot tudjunk kommunikálni a családtagjainkkal és a környezetünkkel. Hogy ebben a szövevényben, az életünkben, jól ellegyünk. A bécsi erdő azt meséli, hogy ez a darab szereplőinek sem megy igazán. Egész egyszerűen nem látják, hogy a pontból következik b. Nincsenek tisztában ok és okozat összefüggésével, ahogy - véleményem szerint - sok ember van ezzel így manapság. A bécsi erdő arról is mesél, hogy éppen ezért, jó lenne óvatosabbnak, meggondoltabbnak lennünk, nagyobb figyelemmel közlekedni a világban.
Azt mondod, sokan nem értjük, hogyan is jutottunk az életünkben oda, ahol éppen vagyunk?Pontosan. Mert ha lenne annyi esze, kultúrája az embereknek, hogy ne csak egy lépésre gondolkodjanak előre, hanem akár három, négy lépésre, talán felismernék, hogy aha, láttunk már ilyet. Mondjuk, láttunk már a színházban hősöket elbukni. Ha egy átlagember ilyen megfontolásból is járna színházba, azt mondhatná, na én nem fogok úgy járni, mint abban a történetben az az ember. És akkor, talán ritkábban kerülnénk kínos, kellemetlen, tragikus helyzetekbe. A Mesél a bécsi erdő előadásán a figyelmes néző ezerszer fog felkiáltani magában, hogy hé, állj meg, ülj le, gondolkozz egy kicsit, számolj tízig, ne menj arra!
Tehát a néző folyamatosan konfliktusba kerül a történettel, a szereplők cselekedeteivel.Igen, ezt a mechanizmust látjuk ebben a darabban magas színvonalon, laboratóriumi pontossággal megalkotva. Mert a szereplők természetesen nem állnak meg, nem számolnak tízig, nem gondolkodnak. A helyzetek nagyon emberiek, emberien groteszkek, ügyetlenek, abszurdba hajlanak. Annyira önző minden figura, annyira csak magával törődik, ami szinte megüti a nézőt. És ez így van körülöttünk is, ezt látom általános iskolás korom óta.
Az imént nem kevesebbet fejtegettél, mint hogy mélyen hiszel abban, hogy a színház ma is taníthat.Abszolúte. Eben a demerungban, amiben élünk, az egyik legnagyobb tanítómester lehet a színház. Azok az idők elmúltak, amikor a hatalom feje fölött összekacsintott néző és színpad. Ilyen ma már nincs, ám a helyzet nem sokkal jobb. Csak éppen az igazi ellenség a kulturálatlanság, a butaság, a rossz ízlés, a tudatlanság. Kép és szöveg: Eöri Szabó Zsolt
(2006. december 28.)