Látnivalók decemberre, januárra

Molnár Gabriella sajátos, derűs, színes világát Szakonyi Károly szavaival nyújtjuk át olvasóinknak. Vegyük úgy, hogy a kiállító teremben azok a vékony keretek és színes passzpartúk ablakrámák, melyeken át egy varázslatos világra tekinthetünk. Molnár Gabriella grafikusművész tárja ki nekünk ablaktábláit, hogy művészetének csodavárosaira, tereire, a tereken a bábjátékosokra, mímesekre, légtornászokra, az utcákon sétáló emberekre, kárpitok közül előlépő párokra, bajszos urakra, fodros szoknyájú hölgyekre, pajkos gyerekekre, varázslókra, a Holdat bámuló tudósokra és még sok, sok furcsa szerzetű alakra, valamint az idővel dacoló, magányos, göcsörtös törzsű, vén fákra, vagy éppenséggel tarka rétekre, pompás palotákra, székesegyházak égbe szökő tornyaira láthassunk. Üdítő képek sora. A művész tökéletes rajztudással teremti meg színezett rézkarcain a világnak azt a képét, amelyet a valóságból emel a költészet magasába. A kormos falú, hámló vakolatú, megvénült házakat színes homlokzatú, gyönyörű architektúrájú épületekké álmodja, de nem azért, hogy meghamisítsa a valóságot, hanem hogy megmutassa, milyen is lehetne egy város, egy tér, de egyáltalán egész földi környezetünk, ha nem feledkeznénk meg arról, hogy ahol élünk, az a szépség terrénuma is lehetne. Molnar Gabriella - aligha tévedek - a szép megszállottja, s mivel sokat tud róla, nem állhatja meg, hogy meg ne ossza velünk örömét, amikor az életben itt is, ott is felfedezi. Mert látható, hogy örül a szépnek. Örül a harmóniának. Örül annak, hogy az emberek tudnak játszani, hogy csodálják a légtornászokat, akik a kifeszített kötélen átbicikliznek a város fölött, hogy rácsodálkoznak az égitestekre, hogy díszbe vágják magukat, és odaállnak a fotográfus masinája elé kipödört bajusszal, felfésült frizurával, vagy leheverednek a virágos domboldalra, nap felé fordítják arcukat, és természetesnek tartják, hogy tündérek, angyalok és más furcsa lények röpködnek felettük. Az élet örömét karcolja rézlapjaira ez a művész, szembeszegülve mindazzal, ami létünk rontására tör. A kiállításokat, mint rendesen, színházjeggyel érkező vendégeink látogathatják az előadások előtt és a szünetekben.

(2006. november 29.)