Vissza a hírekhez
Olyan gazdagnak érzem magam, mint még soha
Értem. Többektől hallottam már, hogy a színjátszás terápia...Miért használnák különben a pszichiátriákon?
Csupa meglepetés, amiket mondasz, nem ilyennek ismertelek. Meddig éltél így bezárkózva?A legutóbbi időkig
Azt akarod mondani, hogy a Színművészetit, a Katona József Színházban az összes szerepedet, Sopront, a szabadúszást, mind ezzel az érzéssel csináltad végig?Igen. A Jászai Mari-díj azért hihetetlenül nagy élmény, mert én már mindenről lemondtam. A pályát is abba akartam hagyni.
Hihetetlen. Ha nem bánod, menjünk sorjában.Jó. A Katonában egyszer csak úgy éreztem, hogy lezárult egy korszak az életemben és váltanom kell. Fájdalmas szakítás volt, a legkedvesebb éveimet hagytam ott. De úgy éreztem, meg kell tennem. Szabadúszó lettem. Akkor született meg a fiam. Az a kilenc hónap olyan mély és fölkavaró élmény volt számomra, hogy ahhoz képest ez a szerepek mögött rejtőzködő fél-létezés hitelét vesztette. Ekkor gondoltam arra, hogy végleg abbahagyom.
Miért pont Valló? Dolgoztatok együtt korábban?Nem, soha nem dolgoztunk előtte. Nem is tudom miért tette. Soha nem beszéltük ezt ki. Talán csak ismert a Katonából és miután nem lehetett semmit hallani rólam, utánam nyúlt, hogy ne kallódjak el. Nem tudom. Jordán Tamásnak is ő ajánlott.
Fantasztikus...
Tehát lemondtál a társulatról, és most itt vagy a Nemzeti Színház társulatában. Lemondtál a díjakról és most megkaptad a Jászai Mari-díjat. Tiszta filozófia. Mint a kedvenc soraid Az öngyilkosban. Amíg volt Szemjonom, nem volt kalapom. Most van kalapom, de nincs Szemjonom. Istenem! Miért nem adsz egyszerre mindent?Igen, tényleg így működik.
És mi a helyzet a bezárkózással? Azt mondtad, hogy a legutóbbi időkig így éltél.Zsótér Sándorral való találkozásomig. Szerintem, Zsótér meglátott valamit ebben a zárt, sokszor megközelíthetetlennek, hidegnek, esetleg gőgösnek tűnő emberben. Valamit a mélyben, amire szüksége volt, hogy odaállítsa Pentheszileia mellé. Mindenesetre, Zsótér nagyon kemény próbái alatt indult el bennem az a folyamat, ami változtatásra sarkallt. Arra, hogy átrágjam magam az elfojtott érzéseimen, hogy átrendezzem és merjem elhagyni a beidegződéseimet, amik életben tartottak, hogy merjek mindenre rákérdezni, amit addig nem mertem, mert hihetetlen fájdalmakat okozott.
Ha megengeded, akkor leírom, hogy most már értem, miért láttalak zokogva a próbákon. Én csak azt láttam, hogy Zsótér gyakran hihetetlenül kemény volt veled, és azt, hogy ez most magánemberi sírás.
Úgy érzed, hogy egy-egy szereptől több leszel a magánéletedben is?Igen. A próbák során én mindig ösztönös válaszokat adok a szerep problémáira, és utána szükségem van arra, hogy leülepedjenek az élmények. Meg kell találnom a tudatos válaszokat is. Ilyenkor rengeteget sétálok Pilisszentlászlón a hegyek között, és filózok. Próbálok megbirkózni mindazzal, ami a próbák során felszínre került a lelkemből. Ha sikerül, úgy érzem, győztem. Szerintem, ettől több lesz az ember.
Szeretném megosztani veled, hogy életem egyik legvidámabb pillanatát neked köszönhetem. A Sárga liliomban van egy jelenet: a szerep szerint, már nagyon részegen, elindulsz egy kollégához, de a lábad nem engedelmeskedik. Ismerem a darabot, tudom, hogy kihez kell eljutnod, de te szinte az ellenkező irányba indultál, és vagy húszméternyi kerülővel érkeztél csak meg. Először nem is értettem, hová mész, de aztán patakokban folyt a könnyem a röhögéstől azon, ahogy ezt a kerülőt csináltad.Azok után, amiket elmondtam, nyilván meglepő: nagyon szeretek bohóckodni. Befelé forduló csajnak ismernek, a büfében se lát senki marháskodni, nem vagyok az a sztorizós fajta se. Nem megy, mert zavarban vagyok tőle. De a színpadon, ha a szerep megengedi, akkor ezt is imádom.
Ezek szerint jó úton vagy, jól vagy?Igen, igen. Csupa jó dolog történt velem az elmúlt időben. Hadd mondjak el még valamit. Mert az elmúlt két-három napban rájöttem még egy nagyon fontos dologra. Most, hogy sorban jöttek a kollégák gratulálni, hozták a virágokat, nem csak egyszerűen adtak egy puszit, hanem mindenki még hozzátett néhány szép mondatot.
(2006. március 17.)