„Hét titok”

Ismét bebizonyosodni látszik, hogy a Zikkurat kitűnő kiállítóhely. Sehol egy derékszög, egy egyenes, csak mesterséges fény használható benne, szóval emberpróbáló feladat itt egy tárlat berendezése, de – mint most is – az épület különleges terei hozzásegítik a nézőt a műalkotásokkal való intim találkozáshoz. Akik eztán nézik meg a textileket, csak azt sajnálhatják, hogy nem gyönyörködhetnek a megnyitó akusztikus élményében, Gőz László harsonaművész fantasztikus improvizációjában. Az elektromosan felerősített harsonák hangja mintha az ég meghasadt kárpitján tört volna keresztül, ami után nem is következhet más, mint az idézet a Jelenések Könyvéből, amit Jordán Tamás tolmácsolásában hallottunk. A megnyitóval kezdetét vette tehát második közös kiállításunk, amelyet a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége rendezésében kínálhatunk nézőinknek – mottóul használva Simonffy Mártának, a szövetség elnökének megnyitó szavait. A titok....... az emberben létező elrejtett valóság, amely felfogható és felfoghatatlan, megfejthető és megfejthetetlen, a lélekben lakozó érzelmi kincs, amelyet a gondolat azonosít és amelyet a magunkban kiépített erő és akarat némít el és tart fogva, .......a titok maga! A KIÁLLÍTÓK Ardai Ildikó Ekkor nagy harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal. A sárkány és angyalai harcoltak, de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították. Ekkor nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt. Ők pedig legyőzték őt a Bárány vére és a tanúságtétel igéje által, s nem kímélték saját életüket mindhalálig. Örvendezzetek tehát, egek és akik bennük laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van!” Ez az én idézetem a Jelenések könyvéből: A sátán harca Isten népe ellen (12,1) Ardai Ildikó *** Bajkó Anikó "Egész életemben a textil magatartásának, viselkedésformáinak tanulmányozásával foglalkoztam (pl. régészet, orvostudomány, biológia, restaurálás, környezetvédelem stb.)-ben használatos módszerekkel és eszközökkel (elektronmikroszkóp, szcilloszkóp, fotó, hangszalag stb.) Ennek megfelelően igyekszem a textilt élőlénynek, vagy legalábbis potenciális élőlénynek felfogni, titkát kutatni, eredetének, születésének, sebezhetőségének, pusztulásának módjait, nyomait, hangját, jelét felmutatni......" *** Baráth Hajnal IDŐKAPSZULÁK A titok morfológiája. Már maga a felvetés is paradoxon. A titok, mint gyűjtőfogalom vizuálisan fogható alaki megnyilvánulása. Ez a kérdés, amely izgat és megfejtésre vár munkáimban. Vannak személyes titkaink. Jó, hogy nem tudunk egymás gondolataiban olvasni. Talán ez az egyik feltétele a rendnek. A káoszt mi okozzuk, az egyensúly eleve elrendeltetett. Vannak zsigereinkben örökölt közös titkaink. A tudományos megközelítések segítenek a megismerésben, de újabb ismeretlen kapukat nyitnak ki. Külső és belső végtelen. Utazás a titkok megfejtése felé, úgy hogy a véső nagy felismerésre nem vágyunk. Mindig kell egy kis izgalom, amely motivál. Ez a titok természetrajza. Közös titkaink anyagi megformálása csupán utalás, felszólítás: vajon egyformán érezzük a közös titkot!? Jel, jelenés: benne a pillanat pillantás. Másodperc, perc, óra, évek évtizedek Születés és halál közte az ÉLET. Baráth Hajnal textilművész *** Lencsés Ida TITOK Levél Szeretteimnek és Neked kedves olvasóm. Egyre titkosabb a világ. Hiába nyílik ki a világháló által, te nem tudsz, és sosem fogsz tudni a titkok mélyére jutni. A felszínen lebegsz, vagy a mélybe húznak saját titkaid. Tartásod néha meggörbül, válladon a hajad leszalad, szemed köddel teli. Oldd meg a titkot és máris a régi önmagadat láthatod a tükörben, ha van merszed belenézni. Mindenkiből lehet bárki és bármi. Ezt a kort éljük. Változtathatsz, ha tudsz. A lehetőség adva van, élni kell vele. Nem oly korban születtél, hogy gátlásaidat le tudd vetkőzni, mert téged is csak neveltek, de nem tanítottak, sem nemzeni, sem szülni. Fájó, hogy minden mint titok kerül eléd, családod múltja és jövője. Próbálj vele megbirkózni. Tegyél rendet magad körül. Könnyezem, hidd el, nekem sem könnyű. Lencsés Ida *** Lévai Nóra Szálak – kereszteződések és keveredések, feszülések – lazulások és kibomlások, magányos és elszigetelt vonalak bátor helytállása, majd másutt határozott csoportosulások együttműködése – de hiába próbálod felfejteni őket, hogy megtaláld a bennük rejlő lényeget, a titok, titok marad. *** Pápai Lívia Titok – szövet „Ahogy a szemet, az emberi érzékeket izgatja a fény, éppúgy izgatja az értelmet a homály, a sötétség, főleg az a homály, mely csak fátyol a világnak elrejtett arculatján, mely csak takarója a titoknak. Mysterium Fontis. Se a titok, se a Szentség nem fejezi ki a misztérium eredeti jelentését. Misztérium az, ami a hang a kottával szemben, a jelentés a szóval szemben, a valóság a fogalommal szemben, az erő a képlettel szemben. A természet nem csak nézi a fényt, a homályt, hanem érzi is. A látás nem elég neki, hanem kell az érzés, a cselekvés, az odahullás. A misztérium élet, cselekvés, mozgás, hang, kifejezés, szent és titkos cselekmény: liturgia.” (Kühár, 1930.) A szövő önként vállalt szorrorisztikus elvonultsága, távolságtartása a feltétele, egy szó szerinti nővéri közelkerülésnek. A beavatásnak ez a módja nem egy „rátekintés-szerű” ismeretszerzést jelent. Ez a közvetlen kontaktus a szerkezet megismerése a működés megismerését is jelenti egyben. A szövetben, a működésbe épülés egyszerű fizikai úgy is fogalmazhatnám, hogy valóságelvű lehetőségei adottak. Ez önmagában kényszerít bizonyos mértékletességet, tartózkodó viselkedést a reprezentációnak a működésre történő korlátozásában. A féken tartás, visszaszorítás vagy elszigetelés technikájával szerzett belső látás, szab a végtelenből merített éppen csak szükséges határokat. A szándékos kiüresítés a még éppen szükséges minimális tartam megformálását célozza. Pápai Lívia textilművész *** Pasqualetti Eleonora KERENGŐ MÁSKÉPP Munkáim eredetét a római S. Giovanni in Laterano, ill. a Monreale-i katedrális négyszögletű kerengője adta. Ez a térélmény késztetett elsősorban arra, hogy megtaláljam azt a köztes helyszínt, amelyben eddigi életem visszatükröződik. A vastelepi hulladékgyűjtőből kikerült vashenger objektekben a természet folyamatának egy szeletét fedeztem fel. Kerestem azt az azonosságot, a korrodáló, színeiben méltóságteljesen pompázó hengerekben, amelyet gyermekkoromban már tragédiaként megéltem, és azt a kemény vázat, ami a tartalék erőnlétet sugallja. Gyapjúból készült kárpit vashengereim annak a kornak nyomait őrzik, amelyben élek, olyan, mint ha… Rozsda-barna rétegek, kemény barázdás színképződményeit alakítottam ki, melyek az emberi érzékenység sokszínűségét, szabadságvágyát fogalmazzák meg. (1988) Ez az én XX. századi kerengőm. A kerengő belső tere védelmet nyújt, de el is zár a külvilágtól, kirekeszti azt, és burkot von e mikrovilág köré. A XIII. századi kerengő hangulatát megfosztottam építészeti szépségétől, az intimitástól, a külvilágtól való izoláltság illúziójától annak révén, hogy megbontottam harmóniáját. A szent hely, mint fogalom átértékelődik, nincs csodavárás, nincs varázslat, csupán szenvtelen eltávolodás a misztériumtól. Határok, keretek, burok… az foglalkoztat, hogy ezeken belül mennyi mozgástér, milyen szabadság létezik. A XXI. századi kerengő a személyiség helyét keresi az „új világban”, egy globalizálódó társadalomban, melyben a védettség esetlegességét hangsúlyozza, jelen esetben megváltoztatva a kerengő idilli hangulatát, megkérdőjelezve a világból való kivonulás lehetőségét. Ebben az önmagába zárt világban, ahol a kecses oszlopok helyett óriási, erektált falloszok - ha tetszik, kilövésre kész rakéták - állnak, utalva a test – és hatalom - mindent kiszorító vágyaira, semmi esetre sem beszélhetünk szenvedélyről, érzelmi és szellemi kapcsolatokról, ezek számára nincsen hely. A szemmel látható és kézzel fogható materiális világ, s a hatalomszerzési vágy és a dominanciára való törekvés minden más viszonyt háttérbe szorít. A hatalommal és erőszakkal összefonódott férfidominancia jelenlétét szeretném kiemelni napi életünkben – nőként -, a női kiszolgáltatottságot, születésünktől a szülés fájdalmain keresztül a halálig. A falloszok az erőszak jelképévé válnak és ezáltal mutatják a nő (és minden más alávetett kisebbség) kiszolgáltatottságát. Ezt a kúttal és hangjaival is igyekeztem érzékeltetni. A „szökőkút” mindent elnyelő, befogadó hüvellyé deformálódott, a csobogás hangjai zajjá torzultak. A kút egy kiszuperált rozsdás anyacsavar, amely magában aszexuális konnotációval bír, itt viszont hatalmi erőtér megteremtésére hivatott, a személyiség megsemmisítése árán. Ebben a megfeneklett állapotban az ember begubózik, és kisemmizettként védi önmagát. Kevés bátorítást, támogatást kap az ember világunkban, hogy az elveszett harmóniát újra felépítse. A „keret” számomra láthatatlan határokat szab az illékony, a könnyed, lebegő szellemi világ és egy agresszív katonás rend között, ahol az éberség határozza meg a létet. Sajnos napjainkban égetően aktuálissá váltak ezek az installációba vetített szorongások. Pasqualetti Eleonóra

(2005. december 13.)