Jönnek a többiek a nyomotokban, de az első produkció, amelyet századszor láthattak a nézők itt, a tiétek. Nagy szeretettel gratulálok hozzá - mondta Jordán Tamás az évad utolsó Revans előadása után tartott házi ünnepen. Való igaz, az új Nemzeti színpadán a június 5-i, esti előadás volt a századik, de a vendégjátékokkal együtt már százhúsz felé közeledik a produkció.
Szerencsére ez már a harmadik darabunk, ami több mint száz előadást megért, kezdi a beszélgetést a csapat vezetője, Román Sándor.
- Lassan egy esztendeje annak, hogy egy interjúban megfogalmaztad, most az a legfontosabb célod, hogy az ExperiDance kilépjen a nagyvilágba.
-
Igen. Azért kell kilépnünk a nagyvilágba, hogy megtudjuk, mit érünk. Művészileg, emberileg.
- Sikerült?
Igen is, meg nem is. Valójában ez nem egy öncélú vágy. Számomra az a legfontosabb, hogy a magyar népi kultúrát mutathassam meg külföldön. A világ tele van fantasztikus dolgokkal. Nagyon sok egyforma, de profin kitalált dologgal. Ahogy látom, a nagyvilág arra kíváncsi, ami nem szokványos, amit nem tud beilleszteni abba a rendszerbe, ami dübörög körülötte. Nekünk eddig annyit sikerült elérnünk, hogy Európában, főleg a német nyelvterületen elfogadtak minket, rácsodálkoztak arra, amit tudunk. És ez jó, erre büszke vagyok. De a sikerek ellenére, nagy szívfájdalmam az, hogy a produkciónkat nem kezelték magyarnak. Egy új európai stílust láttak benne. Tehát most azt kutatom, hogy abba a stílusba, amit elfogadtak és szeretnek tőlünk, hogyan tudnám beleültetni, hogy mindez magyar. Számomra ez a következő lépés. Tudom, hogy kilencvenkilencről százra jutni sokkal nehezebb, mint egyről a kettőre. Úgy érzem, mi most ebben az állapotban vagyunk. Küzdünk és bízunk.
(eosz)
(2005. június 05.)
