Calderón: Az élet álom

Spanyol drámaíró. Teljes nevén Don Pedro Calderón de la Barca. A spanyol királyi udvar színházi életének fő irányítója volt. 1651-ben pappá szentelték. A Lope de Vega-i realista drámai hagyományt fejlesztette tovább; színműveiben a cselekményt egy-egy - többnyire a becsületéért harcoló - hős alakja köré csoportosította. Körülbelül 120 világi és 80 vallásos drámája közül ismertebbek: Az állhatatos fejedelem (1629), Az élet álom (1635) A csodatévő mágus (1637) A zalameai bíró (1643). Hegedüs Géza: VILÁGIRODALMI ARCKÉPCSARNOK című kötetében így mutatja be Calderónt. Amikor a XV. század végén a spanyolok végképp kiszorították az évszázadokig uralkodó mórokat, az európai keresztény kultúra már a reneszánsznál tartott. A spanyol irodalomnak egyszerre kellett pótolnia a középkort és a kibontakozó újkort. Ugyanakkor a dráma, amely a mohamedán évszázadokban ismeretlen volt, mint új szükséglet szinte elárasztotta nemcsak a városokat, hanem a nagyobb falvakat is. Ez egyben a színházakban összekapcsolta a középkori misztériumok folytatását és a reneszánsz kalandos világi témákat. A spanyol irodalomban és színházi életben a XVI. és XVII. században egymás mellett érvényesült a világi dráma és "auto sacramentales" nevű kifejezetten vallásos tárgyú játék. E kettő azonban kölcsönhatással volt egymásra, és a jellemek és a cselekmények olyan túlzásokkal és rendkívüliségekkel voltak telítettek, amelyek Spanyolországban a reneszánsz irodalom és művészetjellegét már kezdettől fogva barokká tette. Ennek a sajátos spanyol reneszánsz-barokk drámának a megteremtője és példaadója Lope de Vega volt. Mintegy 2000 színjátékából több mint 900 fennmaradt. Ezek úgy indították el a spanyol drámai költészetet, hogy hatásuk egészen korunkig érvényesült, még García Lorcánál is kimutatható. A spanyol dráma ugyan erősen hatott később a romantikára, sőt a szecesszió különböző árnyalataira is, de olyan sajátosan különbözik minden más nemzeti drámától, hogy a spanyol barokkba hajló reneszánsz külön fejezetként különül el Shakespeare angol reneszánszától és a Molière-Racine-kor francia klasszicizmusától. Ennek a spanyol drámai korszaknak legnagyobb alkotóművésze Don Pedro Calderón de la Barca. Kardforgató nemesi családból származott. Ő maga is ifjúkorától agg éveiig vitézlő katona volt, miközben már 21 évesen az ország legnépszerűbb színpadi szerzője és ünnepi költője. Alig fogható fel, hogy a kora ifjúságától kezdve hol katonáskodó, hol megtisztelő hivatalokat viselő, szinte folyton drámákat író szerző honnét szerezte azt az óriási műveltségét, amely műveiben megnyilvánul. Képzelőereje olyan irodalmi tájakat barangolt be, amelyek utána évszázadokig emlékeztettek reá mint kezdeményezőre. "A csodatévő mágus" című játékában Marlowe és Goethe előtt a Faust témából formál kalandos játékot. "A nagy világszínház"-ban előkészíti az újkori misztériumjátékot, megelőzve a "Faust"-ot és "Az ember tragédiájá"-t. Ő maga egy levelében, már idős korában azt írja, hogy 120 drámát írt. Ebbe azonban nem számította bele a 90 auto-sacramentalt, minthogy ezeket a vallásos játékokat akkoriban nem nevezték drámának. Valójában tehát több mint 200 színpadi játékot írt. Természetesen abban az időben még elképzelhető sem volt prózában fogalmazott dráma. Calderón verselése pedig mindmáig a legművészibb változata a spanyol rímelésnek és ritmizálásnak. Nem sokkal őelőtte élt Luis de Góngora, a verselés bravúros nagymestere. Calderón a drámaformálást Lope de Vegától tanulta, a verstechnikát Góngorától. De a megvalósításban művészibb, áttekinthetőbb és zeneibb volt, mint példaképei. Az a kor, amelyet végigélt, a katolicizmus harcos időszaka volt mindenfajta protestantizmussal szemben. Ezért szokták mondani, hogy Calderón az ellenreformáció költője volt. Ez azért pontatlan kifejezés, mert Spanyolországban nem volt reformáció. A túl szigorú inkvizíció éberen őrködött mindenfajta eretnekségnek tekintett másféleség fölött. Az viszont igaz, hogy szellemének következetes katolicizmusa azonos volt azzal a német, olasz vagy angol ellenreformációval, mely ugyanebben az időben küzdött a különbözőségek ellen. Valójában nála a vallásos és világi tárgy gyakran összekeveredett. Ennek folytán olykor még a mennyekben vagy a bibliai környezetben játszódó történetek is felettébb kalandosak. Máskor pedig a legvilágibb küzdelmeknek is vallásos tartalma lehet. Ennél a témavilágnál azonban semmivel sincs hátrébb a becsületről és a becsület védelméről szóló konfliktusvilág. A spanyol nemesi körökben az arisztokrata donok és a köznemesi hidalgók tudatában a becsület szüntelenül jelen volt. Gyakran mondogatták pszichológusok és humoristák is, hogy a spanyol tudatban a becsület nem erkölcsi fogalom, hanem kényszerképzet. Valójában ezt ábrázolta Cervantes is a halhatatlan szatírában, Don Quijote történetében. Calderónnál semmiféle gúnyos felhangja nincs a becsületnek, sőt a becsület még a parasztot is nemesi méltóságra emelheti. Erről szól egyik legfeszültebb drámája, "A zalameai bíró". A sok világi téma között helye van a humornak is. Calderón színpadi játékai közt számos vígjátékot találhatunk. Különös módon még a kifejezetten szakrális tárgyú játékokban is feltűnik a nevettető humor. Legnevezetesebb mennyekben játszódó játékában, "A nagy világszínház"-ban már maga a téma egyszerre komoly és mulatságos. Hiszen itt arról van szó, hogy az egész világtörténelem szórakoztató szándékú színdarab, amelyet maga az Úristen írt a mennyei seregek gyönyörködtetésére. Calderón óriási életműve igen különböző hangütésű. Ezen belül "Az élet álom"-ról más-más felfogású nemzedékek egyöntetűen mondották, hogy talán az egész spanyol irodalom legkitűnőbb színpadi játéka. Ehhez azt is hozzátehetjük, hogy bármily szűken vonjuk meg a világirodalom legjobb drámáinak névjegyzékét, "Az élet álom" okvetlenül benne van. Ez a különös témájú és hangulatú színjáték a legpontosabb tükrözése a XVII. század spanyol életérzésének. Ehhez azonban egy pillantást kell vetnünk az ország és urai történetére és gazdasági helyzetére. Az előző században, közvetlenül Amerika felfedezése után a spanyol hadak, kalandorok és kalózok elárasztották és kifosztották az új világrészt. Spanyolországba áradt az arany, és szaporodtak a gyarmatok. Spanyolország a földkerekség leggazdagabb országa lett. Azt nem vették észre, hogy a zsidók és arabok kiűzése megfosztotta a társadalmat a kereskedő és iparos rétegek legnagyobb részétől. A kívülről jövő vagyonnal szemben a termelés és a forgalom egyre csökkent. A műszaki fejlődés elmaradt. A spanyol urak nem értették és nem érthették, hogy a műszakilag sokkal fejlettebb, de viszonylag igen kicsi angol flotta hogyan semmisíthette meg a sokkal, de sokkal nagyobb spanyol hajóhadat. Még kevésbé értették, hogy az igen kis Hollandia felkelői sokkal jobb fegyvereikkel hogyan szoríthatták ki Alba herceg óriási, de primitívebb fegyverzetű ármádiáját. A katonai vereségek mellett ebben a XVII. században az angolok, hollandok, franciák, portugálok lázasan gyűjtötték Spanyolország rovására a gyarmatokat. Ha pedig a külső jövedelem elapad, a belső termelés csökken, akkor menthetetlenül szegényedés következik be. E korszak spanyol gondolkodói egyre gyakrabban emlegetik, hogy a világ és annak menete érthetetlen. Calderón drámája ennek az életérzésnek, a lét nem értésének pompás tükröződése. Hőse, Segismundo egy egész különös cselekmény folyamán olyan helyzetbe kerül, hogy hol rabként börtönben van, hol meg ő a király. És mindig elhitetik vele, hogy a másik életforma álom volt. Ez a helyzet olyan szorongóvá teszi, hogy nem mer cselekedni, hátha a mozgás rosszabb helyzetbe hozza. Híres monológjában úgy összegezi körülményeiből fakadó életérzését, hogy fogalma sincs, mikor álmodik, és mikor van ébren. - Ez a dráma kitűnő szerepeivel és fordulatos cselekményével azonnal a legnagyobb otthoni siker, és már a század végére egész Európában ismert és nagyra becsült lett. A francia klasszicizmus ugyanannyit köszönhet neki, mint a német barokk. Még az angolok is nagyra tartották, noha igazán nem szerették a spanyolokat. Az azóta eltelt évszázadok alatt Európa legtöbb országában újra meg újra felújították. A kétségtelen remekmű mellett Calderón viszonylag jelentéktelenebb színpadi művei is a legkülönbözőbb területen megmaradtak a színházak műsorában. És ami nem mellékes, rendkívül szép verselése szinte ingerelte a műfordítókat, hogy versengve fordítsák. Magyarul eddig 3 remek tolmácsolása van: Győry Vilmosé még a múlt századból, Harsányi Kálmáné a húszas évekből és Jékely Zoltáné az elmúlt évtizedekből. Túl ezen valamennyi drámájának változatos versformája, csengő rímei, tisztán tagolható ritmikája utánozandó hagyomány minden formatisztaságra törekvő költőnek. Sajátos jelenség, hogy a spanyol irodalomban a hanyatlás korszaka teremtette meg a költészet és benne a drámai költészet fénykorát. Ennek az irodalmi és kulturális nagy korszaknak a legkitűnőbb költője és drámaírója volt Calderón.

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

Az előadás színlapja

(2005. május 17.)

Kassa - Rómeó és Júlia

Advent