Az elmúlt két évad értékelése

Szoktam mondani, hogy egy színház arculatának kialakításhoz 3 – 5 év szükséges. Az arculatot a mit játszunk?, hogyan játszunk?, kikkel játszunk?, kiknek játszunk?, kik rendeznek? kérdésekre adott válaszok alakítják ki. Ebből az arculatteremtő időszakból még csak két esztendő telt el, a két általam és munkatársaim által eltervezett és lebonyolított szezon: a 2003/04-es és a 2004/05-ös évadok. Igazgató tevékenykedésem első féléve abból állt, hogy befejeztem az elődeim által eltervezett 2002/03-as szezont, megteremtettem a nyugodt munkavégzés feltételeit a politikai céltáblának használt Nemzeti Színházban, kiváló színészeket szerződtettem és felkészültem az arculatteremtő évadokra. A tavalyi, 2003/04-es szezont ismerik, nem kívánom különösebben részletezni a történteket. Miután mostani beszámolóm középpontjában az arculatépítés folyamata áll, csupán ebből az aspektusból említenék meg néhány dolgot. Az idei, 2004/05 évad eredményessége, melyről csak a legnagyobb megelégedés hangján tudok beszélni, az előző szezon eredményeinek köszönhető. A mára már egységesen működő társulat a 2003/04-es időszakban kovácsolódott össze, együttes munkánk első évadjának bemutatói adtak lehetőséget egymás megismerésére és megbecsülésére. Az alaphangot, mindjárt a legelején, 2003 októberében, a Holdbeli csónakos adta meg. Valló Péter kiváló munkája egyszerre hozott kiemelkedő sikert (ma sem lehet rá jegyet kapni) és adta etalonját egy, a majdnem egész társulatot mozgósító előadás létrehozásának. Az évad nagyszínpadi bemutatói a Holdbeli mellett a Györgyike, drága gyermek, és Czillei és a Hunyadiak volt. Stúdió előadások: Holnap reggel, Buborékok, A Senák. Rendezők: Valló Péter, Béres Attila, Babarczy László, Hargitai Iván, Jordán Tamás és Balikó Tamás. Kezdeményeztük az alternatív színház jelenlétét a Nemzeti Színházban, ennek eredménye volt három bemutató, Halász Péter rendezésében az Egy portugál apáca levelei, Fodor Tamás Hamupipőkéje és Pintér Béla Gyévuskája. Különleges csemege a Selmeczi György által létrehozott sorozat, az Operamesék. Selmeczi keresztmetszetet adott -kiváló operaénekesek közreműködésével - azokból az operákból, melyeket 1837 és 1884 között a Nemzeti Színházban mutattak be, amíg fel nem épült az Operaház. A rend kedvéért megemlítem, hogy a Holnap reggel és az Egy portugál apáca levelei nem nyerték el a közönség tetszését. A Holdbeli, a Györgyike, a Czillei, a Buborékok, a Hamupipőke, a Gyévuska, tehát a 9 bemutatónkból 6, teljes teltházakkal ment, egyre több hívet szereztünk magunknak. Műsoron tartottuk a korábbi bemutatók közül A vihart, a Bánk bánt, a Peer Gyntöt, a Revansot, A pesti színt és az Anyám, Kleopátrát. Ami az egyéb működést illeti, a Megyejárásról külön szeretnék beszámolni. (lásd itt - a szerk.) Nagy eseménye volt a tavalyi szezonnak a milánói Piccolo Teatro vendégszereplése; hatalmas sikerrel játszották Giorgio Strehler Goldoni rendezését, a Két úr szolgáját. Vendégünk volt a határainkon túli színházak közül a sepsiszentgyörgyi és a kolozsvári társulat, valamint a Nemzeti Színház volt egyik helyszíne a Vidéki Színházak Találkozójának. Az első ízben kiírt drámapályázatunkra 301 pályamű érkezett. Mindemellett rangos események színhelye volt a Nemzeti: 2003. október 23-i állami ünnepség, Prima Primissima díjátadás és az Örökös Tagság gála. A teljesség igénye nélkül felsorolunk még néhány eseményt, ezek mind a Nemzeti Színház nyitottságát, vállalkozó kedvét jelzik: Színészfarsang, Színházi Világnap – gálaest, Dalnokverseny, Versfesztivál a Költészet Napján a Hajóorrban, évadnyitó-évzáró összejövetel, 170 évesek gálaest (Bessenyei Ferenc és Komlós Juci születésnapja), Olimpiai eskütétel. Dióhéjban ennyit az alapokat letevő 2003/04-es szezonról.

(2005. május 05.)