Kleistről már olvashattak a honlapon, most ismerkedjenek meg a darabbal. Dramaturgiánk készített egy rövid összefoglalót, amit - ha valaki nem ismeri a művet mindenképpen érdemes elolvasni. Természetesen nem a mű helyett. A Pentheszileia cselekménye érdekes és izgalmas. Nem lennék meglepve, ha Hollywood valamelyik jól felszerelt, speciális effektekre specializált stúdiójának filmtervei között is szerepelne a történet. Öldöklő csatajelenetek, kocsiverseny, szerelem, gyűlölet - minden szerepet kap benne, ami manapság kapós a filmvásznon.
Hogyan lehetséges egy ilyen művet színre vinni, kérdezhetik, ráadásul egy stúdiószínpadon. Csak egyféleképpen. Olyan alkotók kellenek hozzá, beleértve a közönséget is, akik még hisznek a szó teremtő erejében. Zsótér biztosan ilyen. Egy ideje olyan előadásokat láthatunk tőle, amelyekben a színészek kénytelenek szokásos kifejezéstáruk egy részétől megválni. Most is hasonló a helyzet. Bár, például a több díjat elnyert Médeia statikus világa helyett, a Pentheszileia képei mozgalmasnak mondhatók. De azért ez sem egy mozgásszínház
A főszerep a fantáziát megmozgató szóé. Kleist a szavak mestere volt. Utalva a korábbi ismertetőre, Hegedüs Géza író, irodalomtörténész, akárkit nem nevezett lángeszű írásművésznek. Kleist a német romantika egyik legnagyobb drámaköltője, az utókor ítélete szerint Goethe és Schiller egyenrangú társa. A Pentheszileiát Tandori Dezső fordításában ismerhetjük meg.
Eöri Szabó Zsolt
