Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Ott, a Zikkuratban összezsúfolódott közönség pedig szinte egyszerre bólintott a mondatra, sikerült. A Zikkurat belső tere mindig feladja a leckét a kiállításrendezőknek... és a feladatot, eddig, talán a békésiek oldották meg a legjobban. Persze nem verseny ez, de mégis, a kiállítás minden zugában érezhető volt a felkészültség, a műtárgyak szeretete, és a szándék, hogy élő, működő kiállítást láthassanak a vendégek a fesztivál három napján. (Lásd tegnapi beszámolónkat.) Tehát, kiállítások megnyitásával indult a program, 17 órakor, mint rendesen. A Zikkuratban Békés Megye Népművészete, a színház épületében pedig múzeumi kincsek, színházi plakátok, fotók, szépművészeti alkotások. Egy órával később, a program a stúdiószínpadon folytatódott, Vasziljev: Csendesek a hajnalok című lírai történetének bemutatójával. Gabo beszámolója: NEVETÉS ÉS CSÖND A STÚDIÓBAN Milyen viccesek is ezek a szovjet katonák – gondoltam magamban a Jókai Színház, Csendesek a hajnalok című előadásának elején. Egy csapat női önkéntes folyamatosan ugratta tutyimutyi fölöttesét, Vaszkov főtörzsőrmestert; a front messze, és ők szívesen elfeledkeztek a rendszabályokról. Tették ezt olyan sokáig, hogy a helyzetből adódó humor kezdett egyhangúvá válni, a jelenetek összefolytak.
Majd lassacskán rég eltemetett titkok darabkái bukkantak felszínre: elvesztett családtagok, frontra induló szerelmek fájdalmas emléke és még ezernyi ok, amiért ezek a nők önként vették vállukra a puskát, bár valójában egyikük sem tudta, mit is jelent katonának lenni. Aztán egyszerre megtudták. Németek jelentek meg az erdőben, felfegyverkezve, robbanóanyaggal... Az éles, drámai helyzet mozgalmassá tette az előadást. A kellék-zsámolyok gépágyúvá és mocsárrá változtak, vagy fedezékül szolgáltak az erdőben. A háttérben kifeszített vásznon a halál árnyjátékai jelentek meg. Hőseink is új oldalukról mutatkoztak be. A legnagyobb – örömteli – meglepetést Vaszkov főtörzs (Szákás Tóth Péter) hozta. Ugyanaz az egyszerű, kicsit nehéz felfogású ember maradt, aki volt, ugyanakkor emberségéről, nemességéről tett számot, miközben egyre súlyosabbá és reménytelenebbé vált a kicsiny csapat helyzete. Végül csak Vaszkov maradt életben, szívében a hiábavalóság kínzó érzésével. A nők halálával a jövendő gyermekei is odavesztek. Vaszkov nem tudott sokat, nem volt tanult ember, de ezt nagyon tisztán látta. Ezután már nem volt mit mondani. „A többi néma csend.” (gabo) ZENE FÜLEINKNEK... A NAGYSZÍNPADON A Megyejárás fesztivál első nagyszínpadi estélye mindig ünnepélyes, hiszen házigazda és vendég egyaránt köszöntik a közönséget. A művészember számára nincs fontosabb dolog, mint, hogy megmutathassa magát, hallottuk Varga Zoltántól és Pap Jánostól. Ez a hétvége nagyon jó lehetőség a megye művészeinek erre. Az pedig, hogy ezt a nemzet színházában tehetik, külön leges, felemelő érzés. Ne haragudjanak, de muszáj volt bejönnöm... sétált be a színpadra váratlan meglepetésként Kállai Ferenc színművész. Nem akarok mást, csak megköszönni, hogy eljöttek... és elmondani, hogy jöjjenek el mindig. Ezek a fesztiválok örömet szereznek az egész országnak. Nekem pedig külön öröm ez a mostani alkalom, mert én is ott születtem, Gyomán, azaz, most már úgy hívják, Gyomaendrődön. Az első nap a nagyszínpadon a zeneértőké és a zeneszeretőké volt. Az Önök tudósítója a második csoportba tartozik, így kritikát semmiképpen se várjanak. Talán csak annyit, hogy a Békéscsabai Szimfonikus Zenekar mintha kissé bátortalanul kezdte volna Erkel Ünnepi-nyitányát. A koncert után Gémesi Géza karnagytól megtudtam, hogy nem bátortalanságról, sokkal inkább megilletődöttségről volt szó, amely elsősorban a hely szellemének szólt. A darab végén felzúgó taps aztán megoldotta ezt is, a hangverseny további részében már egy magára talált, erős zenekart hallgathattunk. A meghívott, békési kötődésű vendégek sorát Tóth Péter ifjú zongoritánk nyitotta, átélt, virtuóz játékkal. A második részben pedig Frankó Tünde és igazi meglepetésként, a nemrég nyolcvanadik születésnapját ünneplő Melis György lépett színpadra - óriási sikerrel.
Tóth Péter, Frankó Tünde és Gémesi Géza, valamint a Békéscsabai Szimfonikus Zenekar
Az est zárásaként rendezett fogadáson a pohárköszöntő is Melis Györgynek szólt. Megható pillanat volt, ahogy Jordán Tamás - megköszönve Melis György fellépését - azt mondta, a Nemzeti Színház színpada értékesebb azáltal, hogy énekeltél rajta.
Melis Györgyöt köszönti Jordán Tamás

(2003. november 07.)