Második nap
(2003. november 8)
Szombatonként már a gyerekeké is a Megyejárás. A krónikások így részt vehettek egy mesejáték előadásán, újra megkísérelték felderíteni a kiállításokat, és az esti színházi előadásokon is gyűjtöttek híreket, élményeket. Kezdjük a hírekkel. A stúdióban a Márai darab előtt a Gyulai Várszínház vezetősége és Békés megye Önkormányzata adott át díjakat a gyulai bemutatóikon kiemelkedő teljesítményt nyújtóknak. Köztük a Nemzeti Színház művészének, Törőcsik Marinak.
A nagyszínpadon eközben kemény munka folyt. A számítógépek megmakacsolták magukat, a hét órára hirdetett előadás kezdése csúszott.
Hiába az éjszakai díszletezés, az egész napos világító és lejáró próba, az a Da Vinci majdnem egy órával később tudott csak elkezdődni. De akkor már a hagyományok szerint, a Megyejárás stafétabotjának, azaz a maszknak az átadásával.
Akik a stafétát átadták: Varga Zoltán, a Békés Megyei Közgyűlés elnöke, Pap János, Békéscsaba polgármestere. Akik köszönettel átvették: Boldizs Kálmánné Székesfehérvár Megyei Jogú Város alpolgármastere és Iván János a Fejér megyei Közgyűlés alelnöke. A főszereplőket Jordán Tamás a Nemzeti Színház főigazgatója és Banner Géza, a békési megyejárás műsorvezetője fogja közre. Fejér megye fesztiválját december elején, ötödikétől hetedikéig láthatják. A program is lényegében készen áll, honlapunkon megtekinthető.
PRO ARTE HUNGARICA
A harmadik Pro Arte Hungarica-díjat is ezen az estén adta át Jordán tamás, mégpedig a Békéscsabai Szimfonikus Zenekarnak.
BARANGOLÁS BÉKÉS TÁJAKON (KIÁLLÍTÁSOK)
A mézeskalács finom illata marasztalt nagyon, de végül mégiscsak elhagytam a Zikkuratot. Egy pillanatra megálltam. Még fogva tartott a gondolat: mennyi gondosság, odafigyelés, szeretet kellett ahhoz, hogy ennyire tömör, pusztán a lényegre szorítkozó, mégis alapos és barátságos népművészeti kiállítást hozzanak létre!
Akkor még nem tudtam (bár sejtettem), hogy ezen kívül is rengeteg látnivaló vár rám, de ahogy beléptem a Színház épületébe, kiderült: oda Békés megye művészete, történelme költözött be, ötemeletnyi területre.
Rögtön az előcsarnokban érdekes, ágas-bogas szerkezettel találtam magam szemben; közelebb lépve tudtam meg, hogy egyszerű, kézi nyomdaprést látok. Igen régi darab, 1885 körül készült Szászországban, ennek ellenére könnyedén működik ma is; mondhatni, vígan nyomtatja az emléklapokat. Egyébként pedig a Magyarországon egyedülálló, gyomaendrődi Kner Nyomdaipari Múzeum büszkesége.
Pár lépéssel odébb jubileumot hirdetett a tábla: most ünnepli 50 éves fennállását a Békéscsabai Jókai Színház, valamint 40 esztendős lett a nyári előadásairól híres Gyulai Várszínház. Utóbbit magam is nagyon szeretem (akárcsak a várost), ezért örültem, hogy a tavalyi, szép emlékű Falstaff-előadás plakátját is kitették, több társával együtt. De láthatóak még az előcsarnokban régi színlapok, remek előadásfotók, jelmeztervek, újságcikkek és az eddigi előadások teljes listája is, tehát igen gazdag dokumentum-gyűjtemény. Székely lászló, Jászai-díjas, Érdemes Művész békéscsabai díszletterveinek külön tárlatot nyitottak.
Szóval, jól megfér itt egymás mellett Kner Izidor és Sík Ferenc (akinek neve a Gyulai Várszínházzal fonódott össze), akárcsak a híres békési szülötteket bemutató kiállításon, ahol, többek között Apor Vilmos, Féja Géza, Munkácsy Mihály és Erkel Ferenc mellett, az ő portréjuk is látható. Akikre büszkék vagyunk hirdeti a monumentális, mennyezeti zsinegekre erősített képtár címe; ez az öntudatos büszkeség kalauzolt a fölsőbb emeletekre.
Richweisz Péter divatfotói és a Békéstáj Művészeti Társaság képzőművészeinek tárlata már a jelenről meséltek, míg a balkon szinten Békés megye múzeumi kincsei megint múltidézőbe csalogattak. Fényképek segítségével mutatták az újkőkori és középkori régészeti leleteket, emlékparkokat, nevezetes házakat, tájakat.
Ami viszont számomra a legizgalmasabb volt, hogy Erkel és Munkácsy ritkán látható, személyes relikviáit élőben tekinthettem meg. Mennyit elárult a festőművészről majomfejes sétabotja, monogramos hajkeféje, nem is beszélve útleveléről, amely, fotó híján, részletes személyleírást közölt róla! (gabo)
A színház épületében rendezett kiállítások november 19-ig tekinthetők meg az előadások előtt és a szünetekben!
BÁRKA
A kiállítások nézegetése közben szombat délután irodalmi kávéházra bukkanhatott a látogató. Nem csak a meghívó, de a Blues Fools zenekar jóvoltábó kellemes zene is csalogatta a büfé előtti térre a kíváncsiakat. Az Elek Tibor főszerkesztette Bárka irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat vendégei saját műveikből olvastak fel.
KI VAGYOK ÉN?
Ez a sorsdöntő kérdés határozta meg Ágacska vándorútját és életét (ahogy végül is mindnyájunkét). De mielőtt kalandjai elkezdődtek volna, Marton Róbert színművész üdvözölte a kiváncsi közönséget, aki zsúfolásig megtöltötte a nézőteret. Majd mondott pár kedves szót a Csabai Színistúdióról, ahol megismerkedett a színház világával. Középiskolásként, amikor még nem tudta, mit is kezdjen az életével; de így végül színész lett belőle. Ők térítettek rossz útra mesélte vidáman.
Valószínűleg sok barátot szerzett ott, mert a jó barátok azok, akik megmutatják az embernek az önmagához vezető utat. Csukás István sok éve sikerrel játszott mesejátékának is ez volt a lényege. A fiatal hajtás, Ágacska letört a fáról, és attól fogva nem tudta, ki ő és hol a helye ebben a világban. Próbált alkalmazkodni, de nem hasonlított sem lepkére, sem virágra, sem gombára Így hát elindult három, frissen szerzett barátjával az emberek földjére, hogy végre választ kapjon a nagy kérdésre.
Természetesen az izgalmas utazás végén sikerrel járt, így a gyermeksereg már felszabadultan és határtalan lelkesedéssel tapsolt a finálé ütemére.
(gabo)
