Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

2003. december 6. szombat délelőtt 10 óra 30 perc - Stúdiószínpad - a Székesfehérvári Vörösmarty Színház előadása Szereplők Kis herceg - Palla Szabina Pilóta - Juhász Illés Róka - Varga Bálint Kígyó - Nagy Mélykúti Mária Rózsa - Marinkovics Zsófia Király - Habentius György Hiú - Kádas Norbert Üzletember - Heller Shy Részeges - El Karamany Jaszin Lámpagyújtogató - Jászberényi Gábor Tudós - Janklovics Péter Rózsák - Habentius György, Kádas Norbert, El Karamany Jaszin Színpadkép: Nagy Kati, Jakó Máté Attila Jelmeztervező: Fekete Mónika Mozgás: Gyöngyösi Tamás Zene: Sunny ogo Rendező: Nagy Kati
A néhány évtized alatt klasszikussá vált mesét szerzője barátjának, Leon Werthnek ajánlotta, ki „mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyveket is”. Az ajánlásban irónia bujkál, az írói szándék azonban világos: a mű nemcsak gyerekeknek szól. A történet megtörtént eseménnyel indul, innen rugaszkodik el az írói fantázia: mint Saint-Exupéry legtöbb története, ez is repülőkalanddal kezdődik, de ezúttal a bonyodalom nem a valóságban, hanem a költői képzelet világában folytatódik. Egy kisfiú jelenik meg a szerencsétlenül járt pilóta mellett a Szahara magányában. A kisfiú egy másik bolygóról érkezett, és vele együtt feltündököl egy másik világ is, melynek embersége, tisztasága, szépsége már csak a fantázia világában képzelhető el. Saint-Exupéry úgy beszéli el kis hercege történetét a maga pici bolygóján, hogy mindnyájan fájdalmasan megáhítjuk azt az igazabb bolygót, s szívünkbe zárjuk az emberségben nagy kis herceget. A gyermekmesén belül ott van egy másik, voltaire-i filozofikus mese: egy gyermek utazásának története, aki ártatlan szemével értetlenül figyeli a felnőttek világát. Hat bolygón tett látogatás tanítja meg a kis herceget, miképpen nem szabad élni. A Földön az első kissé keserű figyelmeztetést a kígyótól kapja, amikor magányosságról panaszkodik: az ember „nincs kevésbé egyedül az emberek között sem”. A nagy titkot a rókától tudja meg, aki elárulja neki, hogy az élet értelme a szeretetben, a kapcsolatteremtésben rejlik. Ez az egyetlen módja, hogy az emberek kitörjenek magányuk börtönéből. A rókától tudja meg azt is, hogy mi köt erős szálakkal az élethez: „Egyszer s mindenkora felelős leszel azért, amit megszelídítettél”. A mese végén a kis herceg elhagyja a Földet, hogy visszatérjen bolygójára – miután megtanulta, hogyan kell élni.

(2003. november 20.)