REVANS

Miért revans? Mindenekelőtt saját magamnak szeretnék visszavágni - mondja Román Sándor. Erre kényszerít az "EZEREGYÉV", az első, egész estét betöltő tánc show sikerszériája. Úgy érzem, azzal a darabbal magasra helyeztük a mércét, de én másfajta, és még jobb műveket szeretnék létrehozni. Remélem, sikerülni fog mindig visszavágnom magamnak. Azért Döbrögi is megkapja a magáét... Meg bizony. A mi Döbrögink, hétköznapi életünk Döbrögi urasága különösen megérdemli. Ezt a figurát senkinek sem kell bemutatni. Lehetünk városlakók vagy falusiak, magyarok vagy más országokban élők, egyszer csak mindannyian szembetalálkozunk vele. Azokra gondolsz, akik - ha tehetik - megaláznak mindenkit, és elveszik a legdrágább kincsünket? Mindegy, hogy az egy lúd, a kedvesünk, vagy a hitünk? Vagy az egyéniségünk, a békénk. Úgy veszi el, hogy a saját értékrendjét erőszakolja ránk. Az erőszakosság a lételeme. A maga ízlésére formál mindent, mert képtelen az elfogadásra, nem tud együtt élni a mássággal. Minden nap látunk ilyeneket a művészetek, a tudomány, az irodalom területén is. Ha pedig a döbrögik működésbe lendülnek, akkor mindig elveszítünk valami értékeset. Valahogy így hagytuk el a népi kultúrát is. És már olyan régen, hogy nem érzik magukénak a bodrogközi, felvidéki, vagy az erdélyi falvakban még élő hagyományokat. Pedig, ha valami, akkor az, valóban a miénk. És nagyon büszkének kellene lennünk rájuk, mert - szerintem - ezek a mi gyökereink, amitől a mai napig, és remélem, hogy az idők végezetéig magyarul beszélünk, magyarul énekelünk, és magyarul gondolkodunk. Ugyanakkor a címet tekinthetjük szellemes, előrelátó fordításnak is, amely megalapozhatja a darab külföldi sikerét. Lúdas Matyi revánsát rajtunk, magyarokon kívül nem sokan ismerhetik. Nem tagadom, ez is igaz. Aki egy kicsit is ismer, tudja, hogy én az életemet arra tettem fel, hogy a magyar kultúrát megismertessem külföldön is. Ezért hoztam létre - még Szolnokon - az ExperiDance együttest. De az ilyen misszióban számos buktató rejlik. Például, ha a pekingi opera társulata vendégszerepel nálunk, biztos, hogy a magyarországi közönség mást lát a produkcióból, mint az otthoniak. De - műveltségtől függően - maguk a kínaiak sem ugyanannyit fogadnak be egy-egy előadásból. Minden attól függ, ki mennyire ismeri saját hagyományait. A magyar kultúrával sincs ez másként. Nekem ki kellett találnom azt a terminológiát, ha tetszik fordítást, ami utat talál a ma emberéhez, mert a tradicionális néptánc nyelvét már idehaza is kevesen beszélik. Ezért tudomásul veszem a mai kor ízlését. Segítségül hívom a látványt, a zenében rejlő lehetőségeket, táncosaim színészi képességeit és a prózai színház csiszolta dramaturgiát. Mindezek segítségével szinte észrevétlenül csempészem a nézők szívébe a népi hagyományokat. Kétségtelen, nagyon érdekes látni, amint a magyar néptánc lépéseiből olykor szabályos revü kerekedik, a népzenéből pedig a hozzá illő kíséret. A szakemberek számára ez - gondolom - külön izgalmakat is rejt. A Honvéd Művészegyüttesben kezdtem dramatikus koreográfiákat készíteni. Nagy fölfedezés volt, hogy mondjuk egy kalotaszegi legényes másra is alkalmas. De szándékom szerint a nézőnek nem kell tudnia, hogy ő most legényest lát. Fontos, hogy magával ragadja az előadás. A szakmabeli persze azonnal látja, miről van szó. A magyarok lakta területek táncait, tudományosan, úgynevezett dialektusokra osztják. A legnagyobbak ezek közül a dunántúli, a tiszai és az erdélyi. Természetesen a délvidék, a felvidék és Kárpátalja magyarjai is sok színt adnak a palettára. Munkáim során én ezeket a színeket mind használom. De nem dialektus-szerűen, hanem a dialektusokból válogatva, keverve, mindig az éppen legalkalmasabb lépéseket választom ki. Azt, amelyik azon a helyen a legjobban szolgálja a dráma kifejtését. Ezért használok emeléseket is, pedig az a néptáncban nem létezik. Sőt, láthatsz akrobatikus rock and roll-t is. Igazság szerint én azoknak a színházba járó embereknek alkotok, akiknek a figyelmét nem csak a tánctechnika, hanem a mondanivaló is megragadja. A REVANS zenéjéről nekem a Moulin Rouge c. film jutott eszembe. Úgy vélem, legalább olyan szabadon és bátran kevered a muzsikákat is, mint ahogy a tánclépéseket. Hány nép zenéje szólal meg az előadáson? Kelet-Közép-Európa valamennyi népzenéjét hallhatod. De igazság szerint ezek a muzsikák kivétel nélkül fellelhetők Magyarországon belül is. Dunántúli, felvidéki, erdélyi, szerb és bolgár dallamok keverednek, és megszólaltatjuk Liszt Ferenc zenéjét is, hiszen ő ugyanebből a kultúrából merítve alkotta meg világraszóló szerzeményeit. Mi pedig, olykor a hangszerelésen változtatva, olykor effektusok segítségével igazi színpadi zenét szereztünk, amely egy kicsit rokon a Jézus Krisztus Szupersztár, a Csillagok háborúja vagy akár a Gladiátor zenéjével is. Kicsit eklektikus, de jó ízléssel összeválogatott montázs, amely szerintem megfelel a XXI. századi ember ízlésvilágának. Egy újabb meglepetés, a REVANS prózával kezdődik. Fazekas Mihály gondolatait halljuk a Matyi édesanyját játszó Törőcsik Maritól. Nagy szükségem volt Törőcsik Marira. Szerettem volna, ha az előadás már az első pillanatban magával ragadná az embereket. Szerintem egyedül ő képes arra, hogy benne ne csak Matyi édesanyját lássuk, hanem azt az egyetlen, legszeretettebb lényt, akinek az elvesztése bármire képessé teszi az embert. Amit ő csinál, azt egész egyszerűen nem hinném el mástól. Mit válaszolsz azoknak - mert valószínűleg lesznek ilyenek is - akik azt mondják majd, hogy ebben az előadásban jól összekevertél mindent. Prózát, zenét, néptáncot, revüt, mindent. Vincent Van Gogh egyedi ecsetkezelését sokkal keményebb kritikával illették. Rá még csak azt sem tudták mondani, hogy összekevert volna valamit. Most mégis az ő képei a legdrágábbak a világon. (eosz)

(2003. március 14.)