Versek szódával - Szabó T. Anna

Szabó T. Anna versei kapcsán szinte mindenki egyet ért abban, hogy szép versek.

Akad kritikus, aki pont ezt rója fel okként, hogy a költő olvasótábora két részre oszlik: van ugyanis, aki szereti a szép dolgokat, és van, aki ódzkodik tőlük. Szabó T. Anna egyszer már járt a Versek szódával műsorában Kiss Judit Ágnes vendégeként. 

Idén végre önálló est keretében faggathatjuk a költőt, aki 1972. június 4-én született Kolozsváron. A gimnáziumot Szombathelyen végezte. 1991-ben Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-angol szakos hallgatója lett, 1997-ben szerzett diplomát, majd elvégezte az Angol Reneszánsz és Barokk PhD-programot. Tagja, majd később néhány félévig tanára az Eötvös József Collegiumnak. Egyetemi évei alatt kezdett publikálni, több napi és havilapban rendszeresen közöl verseket, esszéket, rövidprózát. Író, műfordító (többek között James Joyce, Sylvia Plath, W. B. Yeats, John Updike, Stuart Parker, William Shakespeare műveit fordította), tanári és szerkesztői munkát végzett a British Councilnak és a Magyar Könyv Alapítványnak, cikkeket és kritikákat ír.

Verseit mindenekelőtt az anyag érdekli, a látvány kápráztatja el, a megismerés csábítja.„Egyedül azé, aki néz” – idézhetjük őt magát. Kezdetben a költői figyelem fókuszában, így például A madárlépte hó (1995), Nehézkedés (1998) és Fény (2002) című kötetekben, a tárgyak álltak. Nézni, figyelni, látni és megérteni a világot: ez a Nemes Nagy Ágnest idéző versnyelvi magatartás mondható el az eddigi életműről. A versfilozófián kívül Szabó T. Anna formai jártassága, tudatosan alkalmazott versnyelve ugyancsak az Újhold hagyományára támaszkodik. Idővel fölértékelődött a test, a testek világa; s az érző-érzékelő lélek létmódja lett döntő. A nézőpont eleinte az egyedüli alanyé, a magányos beszélőé volt. Később már megjelent a társ és az anyaság témája is. Szabó T. Anna gyermekverseinek legutóbbi gyümölcse a Szalóki Ágnessel készített Körforgásban című mesekönyv és CD. 

Legutóbbi kötetében, a Kerített térben a hit témája kerül középpontba, nem mintha eddig kimondva, kimondatlanul nem lappangott volna ott ez a kérdés a tárgyak mögött. A kötet azonban „Nem feltétlenül istenhitről szól – arról is –, hanem a létről, arról, hogy létezem, létezünk-e valójában, hihetünk-e a saját szemünknek” – fogalmazott Szabó T. Anna egy interjúban. 

Hogy hogyan fér össze a hit és az istenhit, milyen volt 1987-ben áttelepülni Magyarországra, mennyiben inspiráló, hogy az ember házastársa (jelesül Dragomán György) is író, és hogy a fényképezés hogyan kerítette hatalmába a költőt, az december 17-én minden bizonnyal kiderül.