Odin Teatret

THE CHRONIC LIFE (Det kroniske liv) MITEM 12

ODIN TEATRET
Az ártatlanok trilógiája
A háború és áldozatainak ártatlansága

Az ártatlan szó vakítóan világos. Nem érezzük bűnösnek magunkat, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy a bűntudat lelkiismeretünk reakciója. Ez a reakció pedig nem kapcsolódik automatikusan a gaztetthez, amit tán jogosnak tartott önvédelemből követtünk el. Nézzünk szembe a háborúval: akár egy tigris ábrázata.
Ha egy tigris szétmarcangol egy gyermeket, az nyilvánvaló tragédia, ám a tigris romlatlansága nem kérdőjeleződik meg. Az ártatlanság nem számol a károkkal, csupán a szándék tisztaságát követeli meg. A háború harcosai számára ez egybeesik szerepük tiszteletével a küzdelem gépezetében, melynek célja az ellenség megsemmisítése. Általában nem kapcsoljuk az ártatlan kifejezést a háborúhoz, sokkal inkább az áldozatokhoz, akik nem követnek el erőszakot vagy pusztítást. Árvákra, özvegyekre vagy nőkre gondolunk, azokra, akik a háború bűntelenségét saját testükön át tapasztalják. Az Odin Teatret trilógiája az ártatlanság sokféle formáját veszi számba, miközben felteszi a kérdést: talán mindannyian ártatlanok vagyunk?

Trilógia - Harmadik táj: a jövő (2031)

Itt az emberek esznek anélkül, hogy éhesek lennének, isznak anélkül, hogy szomjaznának.

És végül béke lett. A „The Chronic Life” a harmadik világháború után játszódik, 2031-ben, Európa több országában. Csoportok és egyének találkoznak és mérettetnek meg egymással álmaik, csalódásaik és vágyaik által. Egy latin-amerikai fiú érkezik: apját keresi, aki megmagyarázhatatlanul eltűnt. „Hagyj fel a kereséssel!” – mondják körülötte, s kísérik ajtóról ajtóra.

A fiút végül nem valamiféle tudás vagy ártatlanság menti meg. Inkább egy újonnan létrejött tudatlanság vezeti el az ajtajához. Mindez összezavar bennünket, akik nem hiszünk többé a hihetetlenben: hogy egyetlen áldozat élete felbecsülhetetlen, hogy többet ér Istennél.