TARSIUS MITEM 14

Senki sem tanított meg minket arra, hogyan beszéljünk a halálról. Azt mondták, hogy az öngyilkosság tabu. De ha nem lehet kimondani, hogyan érthetnénk meg? És ha nem értjük meg, hogyan előzhetnénk meg?

A koboldmakik (Tarsius) veszélyeztetett főemlősök, amelyek fogságban nem szaporodnak. Amikor csapdába szorítva érzik magukat, önbántalmazáshoz folyamodnak, saját fajtársaikat is elpusztíthatják, sőt akár önmagukkal is végezhetnek.

Hat fiatal, egymástól merőben eltérő valóságokból érkezve, egy értelmét vesztett, elidegenedett és abszurd világban sodródik. Alig ismerik egymást, mégis amikor a szakadék szélére jutnak, a koboldmakikhoz hasonlóan a közös segélykiáltásban találnak egymásra.

„Tökéletes metafora a mai fiatalok és kamaszok problémáinak megfogalmazására: egy generáció, amely a ránehezedő nyomások és körülmények sodrában küzd, konkrét jövőképek nélkül.”

Ferran Baile, Recomana.cat

Az előadást az Institut Ramon Llull támogatásával mutatják be.