SAIGON MITEM 14

„Amikor Saigonról beszélünk, miről is beszélünk tulajdonképpen? Franciaországról? Vietnámról? Martin Sheenről az Apokalipszis most című film elején? Arról a 235 vietnámi étteremről Franciaországban, amelyek ezt a nevet viselik? Valójában ez az egész nemcsak a vietnámiakat vagy az Indokínába került franciákat érinti, hanem a kollektív emlékezetünket. Saigon mindannyiunkhoz tartozik.” – nyilatkozta Caroline Guiela Nguyen az Avignoni Fesztiválon, ahol 2017 júniusában mutatták be a darabot. A különös – Les Hommes approximatifs (Hozzávetőleg emberek) – nevű társulat 2009-ben jött létre a rendezőnő kezdeményezésére, aki a számos klasszikus darab színrevitele után a „világ zaját” akarta hallatni, és színészeivel, alkotótársaival azóta kortárs témákat dolgoznak fel nagy sikerrel. Bár anyai ágon vietnámi gyökerekkel rendelkezik, Caroline Guiela Nguyen mégsem önéletrajzi előadást rendezett, és legkevésbé akart a gyarmatosításról beszélni. A száműzetés, a hontalanság, a nyelvvesztés, családok szétszakadása, szerelmesek kénytelen elválása egyéni sorsokon keresztül jelenik meg a vietnámi emigráns Marie-Antoinette párizsi éttermében, ahol a karaoke dalokon keresztül szakadnak fel a múlt emlékei. Az előadás az elmúlt évben a világ legkülönbözőbb tájain járt, és e sorsok nyilván mindenütt másképp rezonálnak. Nálunk minden bizonnyal érzékeny húrokat fognak megpendíteni.