Oresztész

Amikor Agamemnón hazatért a trójai háborúból, felesége, Klütaimnésztra szeretőjével, Aigiszthosszal meggyilkolta. Agamemnón és Klütaimnésztra fia, Oresztész, hogy bosszút álljon apja halálán, megöli anyját, és a szeretőt. Argosz népe halállal sújtja Oresztészt, és a gyilkosságban is társ nővérét, Élektrát…

Euripidész drámája különleges mű. Eltérően a többi görög színműtől, nem a palota bejáratánál, hanem a palota és a város közötti senkiföldjén játszódik. Különleges az is, hogy az írói triász utolsó nagy szerzője megkérdőjelezi az istenek mindenhatóságát. A szereplők – az ismert mítosz alakjai – olyan nyíltsággal fordulnak szembe az Olümposszal, olyan komikus helyzetekbe bonyolódnak, mint egy becketti vígjáték clown-jai.

Karsai György klasszika-filológus ógörögből nyers-fordította a drámát; Térey János költő az időmértékes verselés formáját szigorúan megőrizve mai köznyelvünk fordulataival, képeivel, kifejezéseivel beszélteti a szereplőket magától értetődően és bravúrosan.

„Bosszúk sorozata emberöltőkön át… és ha nincs vége, mert jogosnak véli mindenki a gyilkosságokat, és a múltra való hivatkozással követik el azokat, akkor összedől a világ. Maga alá temeti a jelent. Nem lehet örökké visszafelé fordulni.” - Alföldi Róbert rendezésében a mitikus hősök egy mai családi tragédia résztvevőiként fájdalmas-mulatságosan bolyongják végig életüket. „Nézzünk szembe azzal, hogy bár a történet háromezer éves, mi semmit sem változtunk. Az ember mindig vérrel akarja lemosni a bűnt. Akár akkor, akár most”.