Limerivna MITEM

A Limerivna című darab Panasz Mirnij alkotása és az ukrán irodalom egyik klasszikusa. Tipikus példája a 19. századközépi, hagyományos, ukrán melodrámának, amelyben a konfliktus hajtóereje a megalkuvást nem tűrő, szenvedélyes szerelem. Egyedül az erős akaratú személyiségek képesek az efféle szerelemre.

Ahogy az többnyire jellemző a korabeli ukrán dramaturgiára, a cselekmény alapja a népi dalirodalom, ezúttal a Limerivnáról szóló népballada. Egy szegény, megözvegyült anya a lányát, Natalját arra kényszeríti, hogy hagyja el az általa szeretett, ám szintén szegénysorban élő Vaszilt, és fogadja el férjéül Karpot, a gazdag Skandibiha fiát, akit azonban a lány nem szeret. Natalja szereti és szánja részeges anyját, de kétségbeesetten ellenáll akaratának. Ám az anya fortélyai, hazugságai és győzködése végül mégis hajlandóvá teszi a lányt a házasságra, aki azonban fokozatosan ráeszmél a furfangos csalásra, majd mindent a szabadság egyetlen útját jelentő halálra bíz.

Majdnem másfél évszázad választ el minket Panasz Mirnij művétől. Hol vagyunk mi és hol van Natalka, a szegény lány, aki haláláig szereti Vaszilt? Mégis, talán Ivan Urivszkij rendező értelmezésében felismerhetjük a darab és a mai korunk közötti összefüggéseket: a szerelem és az árulás örök témáiban, és az olyan kérdésekben, mint a szülő-gyermek viszony, a vágyott cél elérését szolgáló manipuláció, a vétkes felkutatásának képtelensége vagy választásaink védelmezése. A rendező csupán a főszereplőket hagyja meg az előadásban, és kiemelve a cselekményt az időkeretből, illetve szűkebb társadalmi és hazai vonatkozásából, a választás jogának egzisztenciális problémáját helyezi előtérbe, amelyet nem irányíthat a feltehetően jóindulatú anyai szándék, még kevésbé a rosszakarók megtévesztő fondorlata. A romantikus szerelmi történetből így az ősi feszültségek magasröptű, shakespeare-i tragédiája bontakozik ki, mégis elrettentő példabeszéd marad a felsőbb akarattal szemben tehetetlen emberről és a körülmények által elnyomott szerelemről.