LILIOM

Molnár Ferenc Liliom című darabjának az ősbemutatója 1909-ben a Vígszínházban bukás volt. Aztán a mű elindult világhódító útjára, Carousel címmel amerikai musical is készült belőle. A Liliom sok tekintetben önéletrajzi ihletettségű, azután született meg, miután a szerző első felesége, Vészi Margit egy heves vita után közös lányukkal otthagyta az írót, és külföldre menekült. Molnár sokszor agresszívan bánt szerelmeivel, és a Liliom című művében mintha ez alól a durvaság alól kérne felmentést.

Muskátné körhintájának kikiáltója Liliom, ez a semmirekellő, mindenkivel kacérkodó ifjú, aki az ártatlan cselédlánynak, Julikának is udvarol. Nem bánik jól a lánnyal, az mégis beleszeret, és amikor a Julika várandós lesz, Liliom könnyű úton próbál pénzhez jutni.

A barátjával, Ficsúrral kiötlött tervük meghiúsul, Ficsúr elmenekül, Liliom pedig megöli magát. Liliomnak a túlvilágon kell számot vetnie életéről, ahonnan egy napra visszaengedik, hogy jóvá tegye bűneit.

– Molnár Ferenc drámája a felnőni képtelenségről szól. Aktualitása abban áll, hogy a húszas éveik végén járó fiatalok túlnyomó része ma is „felnőtt gyerekségben” él, nem képes felelősséget vállalni a tetteiért – mondja a darab rendezője, Fejes Szabolcs, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendezőszakos hallgatója. – Liliom körül mindenki halad, változik, fejlődik, ő azonban megmarad örök gyereknek, és még a túlvilágon sem nő be a feje lágya.

Bár egyik bűnt halmozza a másikra, lelke mélyén mégis jó szándékú, szerethető figura. Julika is ezt a nagy gyereket szereti meg benne, de Liliom pont a gyereksége miatt nem tud apává válni. A Liliomban az egész élet olyan, mint egy nagy körhinta, amely forog velünk, és nincs belőle kiszállás…