Leonce és Léna / Parasztopera

"Leonce herceg úgy van az élettel, mint az ismeretlen szeretővel. Arcát nem ismeri, csak sötétben szerette. Leonce az unalom határán áll. Léna heregnő úgy van az élettel, mint egy jól nevelt szűz az ezredik regény után. Eszét veszti, ha róla fantáziál. Várja a herceget, lehetőleg lovon.  Ezt a két embert egymásnak szánja két birodalom, s ők – nem ismerve egymást – kötelezettségük elől, ábrándjaikba burkolózva elfutnak hazulról. Ismert birodalmaik határán túl aztán összetalálkoznak, és – még mindig tudva egymásról semmit – egymásba szeretnek. Szövetkeznek a sors ellen, és nem is tudják, hogy épp a sorsukkal kötnek szövetséget. Ifjúságukba kapaszkodva válnak felnőtté, és kerülnek a helyükre: a trónra. S hogy ez így jó vagy rossz? Azt ki-ki döntse el."

 

/Funk Iván/

 

„A Parasztoperában egy balladisztikus történetet dolgoztunk fel opera formában. Zenéjének alapja az erdélyi magyar népdalok, a barokk és a rock bizarr, mégis homogén elegye. A történet talán sokak számára ismerős lesz. Nekem a nagymamám úgy mesélte, hogy Szabadszállás környéki emberekkel történt ez meg nagyon régen. Bocsássák meg nekem, ha egyelőre csak annyit árulok el belőle, hogy lesz benne néhány boldogtalan sorsú ember, szenvedély, humor, vérfertőzés és gyilkosság.

Akinek tetszik, nézze meg többször is!  Akinek nem tetszik, nézesse meg magát!”