Giuseppe Chierichetti: KERINGŐ MITEM

A valcer mint mítosz, az egymásra találás, a végtelen körforgásba táncoltatás mítosza, az égi szférák zenéjére történő tökéletes köröket rajzoló mozdulatok sorjázása. Az ember ősidőktől kezdve a világtengely körül forogva létezik, mely nem más, mint a gerinc, ami összekapcsolja a mozgó horizontális síkot, a mélybe és magasba kapaszkodó vertikummal. Gondoljunk csak a dervisek táncára, amikor a szúfi misztikus eggyé válik a világtengellyel! Ugyanakkor, mint kulturális reflexió a keringő szimbóluma a közelmúlt társadalmi érintkezési formájának, melynek hagyományait talán már megcsapta az elmúlás szele. 

Ausztria, Európára is kivetülő zenei szellemiségét, Maurice Ravel fogalmazta meg a legtalálóbban a La Valse című zeneművében: a kivárás csúcsa, amit most élünk, maga a keringő. Ezután, vajon mi következik? A gólyalábakon suhanó táncosok, hosszú frakkjaikban, pompás tüllruháikban egyre inkább kietlennek látszó világunkban, immár csak a fejünk felett adhatják meg a választ.