Istenek alkonya MITEM 16

A Reichstag felgyújtása 1933 februárjában, majd a hosszú kések éjszakája 1934 késő júniusában, és az erre az időszakra jellemző német politikai befolyás hatásköre adja az Istenek alkonya című előadás egyik fontos alappillérét, mindezt áthelyezve Joachim Von Essenbeck családjának, a neves acélgyártó dinasztiának bensőséges körébe. E válságos időszak lencséjén keresztül – amely közvetlen hatással volt a régi Németország gyors hanyatlására, valamint az új kancellár vezette új német állam vészjósló felemelkedésére – tárul fel a Von Essenbeck család sorsa. Báró Joachim halálát követően a Von Essenbeck család tagjai, miközben belemerülnek saját, kisléptékű örökösödési viszályaikba, nem veszik észre, hogy egy felsőbb, politikai napirend bábuivá és veszteseivé váltak. A politika és a személyes kapcsolatok szintjén zajló mesterkedések kereszttüzében az Istenek alkonya rámutat a náci kormány állampolgárokat célzó, aprólékos manipulációira évekkel a második világháború kitörésének időpontja előtt. Az új háborúban az államnak éppúgy szüksége van az ágyúkra, mint ahogyan a holttestekre és a gyűlöletre. Martin Von Essenbeck tehát a Harmadik Birodalom rendelkezésére bocsátja egész családját, akik egymás után vesztik életüket, amennyiben erősebbnek vélik magukat az államnál. Következésképpen az új állam nem ad helyet az olyan alapközösségeknek, mint a család, mivel maga akarja betölteni annak szerepét. Végül Martin lesz az, aki az utolsó csapást méri, szabad utat engedve a Von Essenbeck család szadizmusának és pusztító rohamának, elhozva egyúttal az utolsó ítéletet, mely az egykor tekintélyes dinasztia sorsát megpecsételi.