Faust tragédiája MITEM

Goethe Faustjának ez az ötfelvonásos adaptációja, a Faust tragédiája jelentősen eltér az eredeti mű szövegétől. Faust életének öt szakaszát fordított sorrendben, a végétől az elejéig haladva mutatja be. A történet Faust, a természethódító kudarcával indul, politikai törekvéseinek meghiúsulásával folytatódik, majd a klasszicista szépséghajszolás csömörén és a való világbeli szerelmi csalódáson át ível a tudásból való végső kiábrándultságig. Kielégíthetetlen vágya arra készteti, hogy Mefisztó, a tagadás szelleme vezetésével addig tapasztalja meg az élet hullámvasútját, míg az út végén csak a kudarc fájdalma marad számára. Ha vágyainkért eladjuk a lelkünket, az nem csak Faust esetében vezet tragédiához, hanem az egész emberiség számára is tragikus következményekkel jár az ősidőktől fogva. Ha csodálatosnak hirdetett emberi civilizációnk vágyakra épül, akkor értelmét veszti és csupán lelki szenvedésekhez vezet a haladás, a fejlődés,. Margit buzdítására Faust végül átlát a szitán, megküzd az ördöggel, kishíján meg is mérgezi. Bár végül kudarcot is vall, Faust folyamatosan önvizsgálata és az élet értelmének, értékének kitartó keresése felszínre hozza az emberiségben rejlő jót, és felveti feltéteti Fausttal a kérdést: Milyen valójában „embernek" lenni?

Liu Libin gondolatai az előadásról

Az előadást egy Kiemelt Kutatási Program keretében hoztam létre, amelyet 2018-ban pályáztam meg az Akadémián. A darab Yang Zhankun professzor, a projektcsapat tagjának átirata Goethe Faustja alapján. 2021 nyarán – az Akadémia Tudományos Kutatási Osztálya, a Színpadtervi, a Színművészeti, a Zenés Színházi, a Bábszínházi, a Színházmenedzsment osztályok, valamint az Előadóművészeti Központ hathatós támogatásával – a projektben résztvevő professzorok és hallgatók rengeteg munkával befejezték a Faust tragédiáját. A darabot professzortársainknak, diákjainknak és a közönségnek ajánljuk. A Faust, Goethe drámai költeménye arról szól, hogy az ember rendületlenül keresi az élet értelmét, és igyekszik megvalósítani az eszményi  társadalmat. A német mondakörön alapuló cselekményt Faust folyton változó gondolatvilága alakítja. A drámai költemény a realizmus és a romantika tökéletes ötvözete. Faust úgy véli, az ember soha nem hagyhat fel a törekvéseivel. Eltévelyedése nyomán rájön, hogy nem zuhanhatunk bele vágyaink szakadékába, s a lelkünket sem adhatjuk el az ördögnek. A Faust tragédiája című előadás az eredeti mű szöveg számos mozzanata közül Faust életének öt szakaszát ragadja ki és dolgozza fel, komolyan, tartalmasan értelmezve Faust tragikus életét. Így vezet el a kérdéshez: miként cselekedjünk sokszínű, lehetőségekben bővelkedő, anyagias életünk során, hogy ne veszítsük el önmagunkat? Erre való folyamatos törekvésünk újjászületéshez vezet, vágyainkba merülve viszont észrevétlenül elveszítjük, a remélt előnyökért cserébe tárggyá silányítjuk a lelkünket.