Egy elsurranó patkány

“A véletlenek összjátéka folytán Agota Kristof halálának napján – 2011. július 27-én - egyszeri és megismételhetetlen kortárstánc-előadás helyszíne volt Kőszeg: a kőszegi születésű Gergye Krisztián és társulata a zsinagógánál és a Kálvária-templomnál mutatta be Feltépett múlt című vallomásos, önkereső-öndefiniáló passiójátékát, amely egy mitológiai körbe vonja a történelmit és a nagyon személyest. Amikor a zsinagóga szomszédságában álló templomban megszólalt a harang, még nem is tudtuk, de Agota Kristofért is szólt.” Vas Népe – Ölbei Lívia – Ágota Kristof halálára.

Kőszeg városának rendhagyó atmoszférája nagymértékben hatással volt és van Agota Kristof és Gergye Krisztián művészetére. Kőszeg az egyetlen lehetséges olyan helyszín volt, ahol az említett két művész eltérő műfajú, de hasonlatosan könyörtelen őszinteséggel és személyességgel bíró alkotói világai találkozhattak. A nyáron, a Kőszegi Várszínház koprodukciójának köszönhetően megvalósult kísérleti bemutató helyspecifikus sikerének tapasztalatából az alkotók a Nemzeti Színház Kaszás Attila Termében újra adaptálják az Egy elsurranó patkány című Agota Kristof drámát. A világhírű, halála előtt még Kossuth-díjjal kitüntetett írónő darabjának rendhagyó, budapesti bemutatójára október 14-én kerül sor a Nemzeti Színház Kaszás Attila Termében.

„Agota Kristof nem magyar szerző, hanem svájci vagy francia, minthogy franciául ír. Azonban az emlékei magyarok, a táj, amit a szemében hordoz, magyar. Ami nem érték vagy érdem – hanem nagyon érdekes. Hogy van egy nem magyar író, aki magyar könyveket ír, hogy messziről nézi valaki ugyanazt, amit mi innét. De ezt csak mellesleg említem. És megkülönböztetett figyelmükbe ajánlom ezt a valakit, Kristóf Ágotát, azaz Agota Kristofot.“ (Esterházy Péter)

 Agota Kristof színházhoz való kötődése, az egyszerre társadalmi és személyes iránti érzékenysége, a következetesen fenntartott politikamentessége egy kivételesen személyes hangban nyilvánul meg, amely megszólalásakor tökéletesen példázza a magyar identitás azon szeletét, miszerint az ember hihetetlen szélsőségek megtapasztalása révén képes csak felfogni tehetetlenségének és cselekvésképtelenségének miértjeit.

 „Az Egy elsurranó patkány a kibeszéletlenség, ugyanakkor a túlmagyarázás drámája. Érzékenység és didakszis tologatja az el nem mesélt történet eseményeit, melyek nem időrendben követik egymást, hisz a szerző nem jelöli meg a történések idejét, bár egy nagyon is ismerős, éppen csak megnevezett, szinte elhallgatott kort idéz. A feldolgozatlan múlt abszurditását festi elénk.

Ez a „szürrealista történelmi játék“ mai olvasatában lehetőséget ad egy olyan szabad színrevitelre, amelyben a tánc, a performativitás, a költészet és a zene olyan diskurzust folytathat, amely által legalább megkísérelhetjük feldolgozni egy diktatúra lélekre gyakorolt embertelen elnyomását. Az ideológiák kényszerében megélhető – a túlélés érdekében sokszor iróniával szemlélt – emberi viszonyok, hatalmi játszmák, hazugságok és önvallatások koreográfiája tárul a térben megosztott közönség szeme elé. A színházba emelt vasfüggöny installációja, az egymással szembefordított közönség intim térhelyzete felfejtheti emberi gesztusaink értelmének színét és fonákját.

Ami akkor kimondhatatlan volt, az ma is csak a költészet nyelvén képes célba, lélekbe találni. Térey János Köztisztaság tere nagyon is konkrét költészet. Olyan erőteret generál, ami azonnal pontosítja, vagy leleplezi a mellébeszélést.

Bódis Kriszta pedig magát az írónőt, Agota Kristofot szólaltatja meg, aki a maga korában inkább a nem beszédet, vagy alig beszédet választotta, hogy pontosan lehessen olvasni a sorai között. Az ötödik part című vers által megidéződik az egész Kristof-i életmű, ami nélkül, vagy inkább Agota Kristof személye nélkül, az Egy elsurranó patkány sem lehetne létjogosult színmű, ma 2012-ben, itt Magyarországon.

Ma már beszélhetnénk róla, mármint a múltról, mint ahogy tesszük is, mégis azt gondolom, hogy csak ilyen differenciáltan, ilyen sokrétűen, széttartóan lehet, vagy érdemes, illetve én így tudok. Hogy ne az agyammal, hanem az érzékeimmel legyek képes megérteni a hatalom, az elnyomás irracionalitását, a múltat, hogy érthessem: honnan tartok mi felé.” Gergye Krisztián

 Agota Kristof drámája, az Egy elsurranó patkány, a Cartaphilus kiadásában megjelent Mindegy című kötetben olvasható Takács M. József fordításában.