CSONGOR ÉS TÜNDE

Vörösmarty Mihály kiemelkedő drámai alkotása a Csongor és Tünde, amely először 1831-ben jelent meg nyomtatásban. Annak ellenére, hogy eleinte nem váltott ki nagyobb érdeklődést, és a szerző életében nem is került színpadra, az 1879-es Nemzeti Színházban történt bemutató óta a magyar drámairodalom egyik legismertebb és legnépszerűbb műve lett, amely elmaradhatatlan része színházaink repertoárjának. A Csongor és Tünde egy minden korosztályhoz szóló, az élet értelmét és célját kutató nagyszabású mű, amely egy ősrégi egyetemes mítosz feldolgozása: két szerelmes – egy földi és egy földöntúli lény – egymás iránti örök vágyódása, akiket a sötét erők ármánykodása elszakított egymástól. A kalandos történet időtartama tulajdonképpen egyetlen nap – éjféltől éjfélig tart a mese, melynek során két ellentétes világ feszül egymásnak. A két főszereplő vágyódása is ellentétes – Tünde a földi világba, Csongor pedig az égbe, Tündérhonba kívánkozik, de találkozni csak a két világ határán tudnak, ám egymáséi nem lehetnek. Végül számos megpróbáltatást követően a két szerelmes egymásra talál. De mindig ott van a fájdalmas kérdés: milyen áron? Milyen áldozatra vagyunk képesek szerelmünk beteljesüléséért?

Vörösmarty klasszikusa Vidnyánszky Attila rendezésében 2016 óta szerepel a Nemzeti Színház repertoárján. A prózai változat után ezúttal egészen különleges formában szólal meg a mű, hiszen a Ghymes együttes alapítója, Szarka Tamás írt hozzá megrázóan szép zenét és dalokat, közelebb hozva a mai fiatalokhoz is minden új generáció alapkérdéseit és érzéseit. „Ez az előadás legalább annyira zajlik a külső világban, mint az emberi lélek belsejében” – mondja a rendező. „A kiindulópont, a zenék is a mából szólalnak meg. A darabban megjelenő hármasút pedig – a mindenkor előttünk álló választás lehetősége, kényszere – a felnőtt életét kezdő friss generáció számára is a nagy döntés pillanatát jelenti. Mert a társra találás szent aktusa a legfontosabb csoda, amit az ember életében megélhet.”