Csoda a rondellában színmű két részben
Joakim Vujic szentendrei szerb tanító, főpróbát tart a Rondellában, a Magyar Színjátszó Társaság székhelyén, 1813. augusztus 24-én. Barátja, Balog István, a korabeli magyar színjátszás fő alakja (író, rendező, színész) segít neki színre vinni az általa rác, azaz szerb nyelvre fordított Kotzebue darabot, a Papagájt. Balog István húga, Júlia, a német színház operaprimadonnája is vállalta, hogy bátyjával együtt szerb nyelven játszik majd a Papagájban.
Fehér Tamás, a magyar társulat "mágusa" (díszlet- és jelmeztervező, zeneszerző, trükkmester, színész stb.), hátteret állít a színpadon, miközben ő is rác nyelvű szerepét magolja.
A nézőtéren ül Milovan Vidákovics szerb regényíró, akit Joakim arra kér, örökítse meg "bevonulását a történelembe", kiáltsa ki őt a szerb színjátszás atyjának, hiszen a színház által Szerbia bevonul az európai nagy nemzetek sorába.
A szerb amatőr színészek késnek a főpróbáról. Megérkezik viszont a Budai Egyházmegye képviselője Lázár esperes. A püspök küldötte azt tudakolja, minő fontos társadalmi eseményre kerül itt sor, amelyből nem maradhat ki a püspöki beszéd, a Jávor Szerb Ortodox Férfikórus és a szerb hősi ének Murát török szultán felkoncolásáról.
A bonyodalmakat tovább fokozza, hogy az előadás primadonnája, Ekaterina Davidovics, nagynénje elől menekülve ront be, és kétségbeesve közli, hogy nagynénje nem engedi játszani, ha csak nem teljesíti néhány kívánalmát. A nagynéni a pesti szerbség egyik nagyasszonya és azt szeretné, hogy unokahúga takaros házimunkákat végezzen nyílt színen, hogy férjhezmenetelét így biztosíthassák.
A cenzúra képviselője sem maradhat ki a "játékból". Az elmagyarosodott szerb Csernovics János hiánypótlásra szólítja fel a társulatot, különben az esti előadást betiltják. Ráadásként a darab három ifjú színésze is erősen ittas állapotban kerül elő.
Ennyi bonyodalom kétségessé teszi a szerb polgári színjátszás legelső bemutatójának megtartását. De a sok akadály ellenére mégis ”felszáll a szerb színjátszás első fecskéje” a Pesti Rondellából. Joakim Vujic pedig, aki így már valóban a nemzet színjátszása atyjának tekinthető, elindul Szerbiába, hogy a fejedelmi udvarban - és azon túl is - meghonosítsa Szerbiában a színházi kultúrát.
Fehér Tamás, a magyar társulat "mágusa" (díszlet- és jelmeztervező, zeneszerző, trükkmester, színész stb.), hátteret állít a színpadon, miközben ő is rác nyelvű szerepét magolja.
A nézőtéren ül Milovan Vidákovics szerb regényíró, akit Joakim arra kér, örökítse meg "bevonulását a történelembe", kiáltsa ki őt a szerb színjátszás atyjának, hiszen a színház által Szerbia bevonul az európai nagy nemzetek sorába.
A szerb amatőr színészek késnek a főpróbáról. Megérkezik viszont a Budai Egyházmegye képviselője Lázár esperes. A püspök küldötte azt tudakolja, minő fontos társadalmi eseményre kerül itt sor, amelyből nem maradhat ki a püspöki beszéd, a Jávor Szerb Ortodox Férfikórus és a szerb hősi ének Murát török szultán felkoncolásáról.
A bonyodalmakat tovább fokozza, hogy az előadás primadonnája, Ekaterina Davidovics, nagynénje elől menekülve ront be, és kétségbeesve közli, hogy nagynénje nem engedi játszani, ha csak nem teljesíti néhány kívánalmát. A nagynéni a pesti szerbség egyik nagyasszonya és azt szeretné, hogy unokahúga takaros házimunkákat végezzen nyílt színen, hogy férjhezmenetelét így biztosíthassák.
A cenzúra képviselője sem maradhat ki a "játékból". Az elmagyarosodott szerb Csernovics János hiánypótlásra szólítja fel a társulatot, különben az esti előadást betiltják. Ráadásként a darab három ifjú színésze is erősen ittas állapotban kerül elő.
Ennyi bonyodalom kétségessé teszi a szerb polgári színjátszás legelső bemutatójának megtartását. De a sok akadály ellenére mégis ”felszáll a szerb színjátszás első fecskéje” a Pesti Rondellából. Joakim Vujic pedig, aki így már valóban a nemzet színjátszása atyjának tekinthető, elindul Szerbiába, hogy a fejedelmi udvarban - és azon túl is - meghonosítsa Szerbiában a színházi kultúrát.
Bemutató időpontja:
2013. december 06.
Repertoárunkból ajánljuk
