Cigánytábor az égbe megy zenés ballada két felvonásban
Hová megyünk folyton? Se vége,
se célja. Még a szerelemre se marad időnk. És közben: olyan
szörnyen szeretünk - teljes szívünkből. Az embernél erősebben
csak a ló tud szeretni. És mi? Hogyan fizetjük vissza neki ezt a nagy
szeretetet? Korbácsoljuk. És ő még erősebben szeret minket.
Éritek ezt? Alig hiszem...
Lujko Zobar, a lótolvaj gyerekkorában holdharmatot ivott, a hegyek védelmezik, és elkerüli a puskalövés. De a végzetes szerelmet nem kerülheti el. Ahogy Rada, a boszorkányos szépségű cigánylány sem. Mert a vadlónak acélzablára van szüksége. De nincs az a ló a földön, melyen az ember elmenekülhetne önmaga elől. Akár Kossuth katonája, akár gazdag magyar úr, akár a vad lovak fekete hercege. „Azért vicces az élet. Egyszer fehérnek születsz, másodjára feketének, aztán harmadszor cigány leszel. Ugyanaz a hiábavalóság... És az emberek is viccesek - letapossák egymást, mint a svábbogár... közben pedig mennyi hely van ezen a földön. És folyton csak robotolnak. De minek? Kinek? Senki sem tudja. Az ember szánt, és az ereje minden csepp izzadságával beszivárog a földbe. Aztán bele is fekszik, és szépen elrohad. Semmi nem marad utána. Nem jut ki arról a polcról, ahova csöppent. Úgy hal meg, ahogy született - hülyén. Mindenben csalódsz. Csak a szabadságban nem. Már sokakkal ez történt. Még Lujko Zobarral is."
Lujko Zobar, a lótolvaj gyerekkorában holdharmatot ivott, a hegyek védelmezik, és elkerüli a puskalövés. De a végzetes szerelmet nem kerülheti el. Ahogy Rada, a boszorkányos szépségű cigánylány sem. Mert a vadlónak acélzablára van szüksége. De nincs az a ló a földön, melyen az ember elmenekülhetne önmaga elől. Akár Kossuth katonája, akár gazdag magyar úr, akár a vad lovak fekete hercege. „Azért vicces az élet. Egyszer fehérnek születsz, másodjára feketének, aztán harmadszor cigány leszel. Ugyanaz a hiábavalóság... És az emberek is viccesek - letapossák egymást, mint a svábbogár... közben pedig mennyi hely van ezen a földön. És folyton csak robotolnak. De minek? Kinek? Senki sem tudja. Az ember szánt, és az ereje minden csepp izzadságával beszivárog a földbe. Aztán bele is fekszik, és szépen elrohad. Semmi nem marad utána. Nem jut ki arról a polcról, ahova csöppent. Úgy hal meg, ahogy született - hülyén. Mindenben csalódsz. Csak a szabadságban nem. Már sokakkal ez történt. Még Lujko Zobarral is."
Bemutató időpontja:
2014. január 11.
Repertoárunkból ajánljuk
