BERNARDA ALBA HÁZA MITEM 16

„Számomra Federico Garcia Lorca költészete, élete, a dolgok mélyére ható látásmódja és művészi missziója a föld és a test mély kapcsolatáról árulkodik. A föld és a test régóta társak, szövetségesek. A Lorca írásai és az univerzum közötti kapcsolat a kozmosz megértésén alapszik, annak az elveszett és újra felfedezett örökségnek a megértésén, mely sárrá lesz, melybe lemerülünk, miközben virágok magjait keressük. És a zene… A Casa de Bernarda Alba a világban egyre csak növekvő elszigeteltség ellen szólal fel, mely rágalmat és ellenállást szül. Mai világunk kegyetlen fényében egyre több „Bernarda” tűnik fel, mint életeket porrá zúzó szörny. A „Bernarda Albák" bezárják a házuk ajtaját, az intézményeink pedig egyre kényszerítőbb, korlátozóbb terekké teszik e zárt tereket. Harcolnunk kell hát, mert nem mindenki kap egyenlő esélyeket. A „Bernardák” beszédei az elnyomás és a cenzúra mechanizmusaitól hangosak, mintha a szabadságot védenék, miközben csak összezavarnak minket. Az egyén szabadságának elsorvadása mindennapos jelenség, olyan történések egymásutánja, melyeket nem tagadhatunk meg, és nem utasíthatunk vissza, és amelyek közvetlenül hatnak ránk, „börtönlétre” kárhoztatva minket. A félelem ébren fekszik velünk minden éjjel. A félelem „az apa halálától” - az apáétól, aki megmenthetne minket és egy szebb jövő felé vezethetne – újra és újra felszínre tör. A félelem tesz minket a jövő és a múlt árváivá.” (João Garcia Miguel)