Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +36 1 476 6800

Berecz András ének- és mesemondó estje

 

Láttam a Holdat előttem

Berecz András új mese cd bemutatója

 

“-Hó az Istók egerit ev vérmedve! – kucsmája alól a vér - eszivel egybe - a kapcájába futa.”

Így szól és így érez a testvérétől megriadt ember Berecz András új meselemezén. Kutatásának tárgya ezúttal éppen ő, a testvérét fel nem ismerő lélek, az embert fel nem ismerő ember.

Medvebőrbe, filemile tollba, aszott kicsi ember bőrébe bújva brummogva csipogva, suhogva, eget-földet szántva éli át a testvérszeretet és testvérgyűlölet mítikus állapotait. Bolondozásait komolyan véve hagy útfélen közhelyeket s kap fel ismeretlen magasságban s mélységben érintetlen kincseket. Felnőttnek-gyermeknek egyaránt ajánljuk.

Ő maga így ír ajánlásában:

“Óvatosabb népek a fennmaradásukat fenyegető veszélyeket intelmekbe foglalják, feledni nem hagyják. A szerencsések a’ szerint élnek. A létükkel kísérletezők kanyargós utakat járva, magukon próbálják újra és újra. E számon tartott veszélyek közül - az egész emberi műveltségen belül is - kiemelkedik a rokoni széthúzás, testvérviszály. Sok régi mese, ének, szentként tisztelt szöveg beszél ezekről.”

“A dalok, mesék összeállításakor legalkalmasabb kezdésnek a bibliai Káin és Ábel története kínálkozott – ahogy azt a magyar mesehagyomány kicifrázta. A kiadvány azonban ezzel a témával kaput nyitott a világ felé. A testvér szónak innentől ember értelme is lett. És fordítva. A ránk, magyarokra, rokoni, közösségi összetartásunkra vonatkozó intelmek az egész világra, minden népre is érvényes törvénypontok lettek.”

 

***

 

Felítő

(Meselemez, megjelenés éve: 2003.)

 

"Mire kódusnak az öreg egy csiporka szilvalét tőthete, melyik fogfájásról jó, ez a Mátyás kódus nagy sóhajtozva meredek felítőn kapackodott, azon a jó nehez, hápahupás, vápakotyás uton. Túl a leitőn es csak némán eregelt bé, ott es egy ódalba csak a karját rázogatá: "Itt vagyok, Csík! Há a haza vénje végre itt van-e valahol?!"

Berecz András új, népdalokat is tartalmazó mesealbuma. A Gyulai Líviusz illusztrációival megjelent könyvecske, a CD mellékletnek köszönhetően, szemet és fület, de mindenekelőtt a lelket gyönyörködtető ajándék gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Moldvából, Háromszékből, Udvarhelyről, Csíkból és Bukovinából származó gyűjtések alapján, ott élő magyarjaink helyi nyelvjárásában szól hozzánk a nagy mesélő; Berecz András.

 


1. Aluszol-e te juhász? (Moldva)
Mennyből jöttünk tihozzátok (Háromszék)
Sem ebédem, sem vacsorám (Udvarhely)
Meg akartam házasodni (Udvarhely)
Magyar zsukáta (Udvarhely)
Elvesztettem a kecskéket (Csík)
Marosszéki forgatós (Udvarhely)
2. Lusta csobán (mese)
3. Lódulj babám túl a högyön (Udvarhely)
Ne sírj, rózsám! (Udvarhely)
4. Mátyás király szeretője (mese)
5. Ha kimenyek arra magos tetőre (Csík)
6. Mátyás király és az öreg (mese)
7. Aluszol-e jó juhász? (Bukovina)

 

Kiss Eszter interjúja

(Magyar Nemzet, 2003.)

 

— Felítő. Nem mindennapi címet választott az új albumnak. Honnan származik ez a kifejezés?

— Csíkban egyszer úgy igazítottak útba, hogy: „Azon a felitőn kapackodjon ki a tetőre!” „Há — mondom — mi volna az a felitő?” „Ugyanaz, mint a leitő — azt mondja — de ha van erő s van akarat s felkapackodik: felitő. Ha má mindenesetre a szív s a tüdő s a láb egy kicsit gyengébbecske, akkór már maga megsikul, s visszahöngörödik, suhogtat bé, s kalapja nélkül marad, no akkór az má: leitő! Leitő, vaj lüttő! S akkór már hogy höngörödik es, az órrával a sok ganyét mind felveszi, értette-e, az órrával a sok ganyét mind felveszi!” Na innen a cím. Az is lehet, hogy nem tájszó, hanem valami egyénieskedő kifejezés. Régóta keresem a fogást rajta. Ez a felítő — amelynek Krisztus Urunk, Szent Péter és Mátyás király is nekirugaszkodik — alkalmas terepnek tűnt ahhoz, hogy a rajta felkapaszkodó útkeresők néhány engem is feszítő kérdést föltegyenek, itt-ott meg is válaszoljanak. Dalban, mesében.

— Milyen kérdések ezek?

Hát például hogy miért él együtt angyal és farkas, ülü (ölyv) és galamb, a szorgos és a lusta? Mit akar ezzel a Teremtő? Miért kell a jónak a rosszal együtt élnie? Menekülhet-e sorsától az ember? Külön-külön üdvözülnünk lehet-e, van-e egymásnélküli boldogság? Hol a géniusz, a néplélek, a háromszáz esztendős öreg, a haza vénje? Él-e? Ha él, bevihető-e még a budai várba? Körülbelül ezek.

— A kiadványt Gyulai Líviusz illusztrálta, a lemezkísérő füzetből könyv lett.

— Igen. Lila, sárga felhők, szürke ég, zöldfülű ördögök, Gyulai Líviusz a szöveg mögötti tartományt fogta meg, aztán továbbgondolta, nagy derűvel. A messziben heverésző lusta pásztor álmát, a távolban kapaszkodó Mátyás király mosolyát gukkerral vizsgálja. Nem reszkető kézzel.

— Mennyire változtatta meg az eredetileg gyűjtött mese szövegét? Ezekben is szerepelt a felítő kifejezés, vagy ezt a szót maga építette bele?

— Többek közt ezt a „felítő”-t is én tettem bele. Azokat az élményeket, amik az évek alatt rám zúdulnak, nem tudom kihagyni a meséből. Gátat építhetek neki, áttör rajta. A meséből — ha sokat mondják — rendre kiemelkedik egy-egy rész, odasodródnak, ráúsznak a később hallott szavak, élmények, így aztán a mesén belül kis szigetek épülnek. A képzelet könnyen gyökeret ver rajtuk. A mondott mese, olyan, mint a fa, ha kivágták, és gerenda lett is, vetemedik, tekeredik. Ha nem is látványosan, de azért mozog. Ha más nem is, a bentlakó észre veszi.

— A régi mesemondók is változtattak a mesék szövegén. Mi a szabály, mennyire alakítja a mesemondó az eredeti történetet?

— Lényegében akármennyire. De csak szép lassacskán. Mint folyó a partját. Sokak közös alkotása ez, amelyik változat nem életképes, elvész. Szóbeliségben az alkotás füleken és arcokon próbálja ki magát. Helyben és azonnal. Nagy előny. A mesemondó pontosan és rögtön látja, hogy amit mond, unalmas-e vagy szórakoztató. Ha azt veszi észre, hogy a mese alatt itt-ott felsóhajtanak, odaillő helyen nyögnek egy jóízűt, a szemük szaladgál, jót nevetnek, akkor az már jó, az a fordulat már életképes. A kötött formájú, közösségi művészetekben is megnyílik a végtelen szabadság, ha jó irányba fordul az ember. Aki messze akar látni, nem az ablakkeretet nézegeti.

— Dokumentumfilmet készített a háborút és hadifogságot megjárt nagyotmondó mesemondókról, akik tréfás és mindig jól végződő történeteikkel a nehézségek között magukat vigasztalták. Mennyiben más a mese szerepe ebben a szituációban, mint egyébként?

— A nagyotmondó meséknek csak egyik, vékony ága, amit a háborús hadifoglyok hoztak haza. A többi, hogyha csak a társadalmi oldalát nézzük, egyszerűen a képzelet megmozgatására született. Frissüljön az ember! Mert békében is elfárad, ugye. Itt a nyelvén bukfencezik, cigánykerekezik, tótágast áll. Biztos, hogy a mesékben megtaláljuk a bűnös e világtól való elrugaszkodást is, de úgy tűnik, minden művészeti ágnak, így a mesének is becsületes és örök igyekvése két lábbal egyszerre kétfelé ugrani. Egyfelől az anyagtalan világ, a szellem felé, pl. épp a lehetetlenségek birodalmába, másfelől pedig a tapintható anyagvilág felé. Na és mindkettőbe mélyen behatolni. Meg még egyben is maradni. A mesében legfeljebb mértékek tolódnak el. Itt lehetetlen, hogy valami lehetetlen ne történjen. El ne hidd, barátom, de szinte lásd magad előtt!

— Mennyiben kötődik az új lemez a Kőkertben liliom című előző albumához?

— Annak folytatása. Olyan alakok tűnnek el abban, akik itt jönnek elő. Például az Igazság, akinek a morzsa: torfia, olyan éhes!

— A Sobri című játékfilmben a készítők között szerepel az ön neve is. Mennyiben kötődik a produkcióhoz?

— Semennyire. Arra kértek, csinosítsak a film szövegén, egy-egy szót finomítsak rajta, aztán erre valamiért mégse volt szükség. A nevem azonban úgy látszik bent ragadt.

 

Berecz András :: Fotó: Eöri Szabó Zsolt

 Túlélésünk, megmaradásunk, felemelkedésünk egy-egy pillanatát és elágazó utait rögzítik. olykor világos képekben, máskor rejtjelesen, vagy öntudatlanul. Egy különös madárfaj pihenésre alkalmas szigeteket elkerülve, viharosabb részeket fölkeresve repül vándorútján. Útvonaluk egy tenger alá süllyedt hegység gerince felett vezet. A vérszerződés ó szövetségét Szent Korona alatt megújítva nagy utat tettek meg eleink. A műsorban elénekelt elmesélt gondolatokban e küzdelmes út alatt húzódó rejtett hegygerincünk néhány pontját, egy-két szakaszát vélem felfedezni.

Berecz András