Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +36 1 476 6800
Jean Racine

Atália

Racine 1639-ben született Ferté-Milonban. Apja, nagyapja itt volt városi hivatalviselő. Egyéves volt, amikor anyját elvesztette. Rá két évre apja, majd nagyapja is meghalt. Tizenhét éves korában a párizsi híres Port-Royal intézetbe került. Jó barátai La Fontaine, Boileau, Molière a színdarab-írásra ösztökélik. Csaknem évenként megír egy remeket. Harmincnyolc éves korában alkotóereje teljében hirtelen lemond az írásról. A magányt keresi. Hatvanéves korában halt meg. Tizenkét színdarabján kívül ódákat, vallásos énekeket, akadémiai értekezéseket, leveleket és egy történelmi tanulmányt hagyott hátra. A franciák mindmáig a legnagyobb s legjellegzetesebb drámaírójuknak tartják.

Fontosabb drámái: Nagy Sándor (1665), Andromaché (1667), Britannicus (1669), Berenice(1670), Iphigenia (1674), Phaedra (1677), Eszter (1689), Atália (1691).

Atália

„Racine zseniális drámaíró volt. Az elmúlt rövid időszakon belül két darabját is rendeztem, a Nemzeti Színház stúdiójában az Andromakhét, illetve az Új Színházban a Phaedrát. Az Atália Racine utolsó színdarabja. A szabályokat, melyeket a francia klasszicizmus kirótt a szerzőkre, talán ő tudta a legjobban megtölteni élettel, szenvedéllyel, lélektannal, világnézettel és emberi hitelességgel. (Más kérdés, hogy ezeket a szabályokat komolyan kell-e nekünk venni ­— mi most ezt tesszük.) A mű lenyűgöző empátiával és hitelességgel tárgyalja az Ószövetség Királyok könyvének és a Krónikák könyvének ide vonatkozó fejezetét: Atália uralkodása és Joás hatalomra kerülésének történetét. Ez az eseménysor tökéletesen modellezi azt az időszakot, melyet Racine, mint mellőzött drámaíró XIV. Lajos egyre autoriterebb uralkodása alatt megélt. És az Atália tökéletesen leképezi a mi rendszerváltásunk körüli problémákat is. Külön értéke az előadásnak, hogy a Nemzeti Színház új fordítást rendelt Szálinger Balázstól. Emellett természetesen parádés a szereposztás: a címszerepben Molnár Piroskát látjuk, valamint Udvaros Dorottyát, Kulka Jánost, Blaskó Pétert, és a most ideszerződött tehetséges fiatalok csapatát." 
(Valló Péter)

A fordítás

A művet 1949 óta magyar színpadon nem játszották. A mostani bemutatóhoz Szálinger Balázs készít új fordítást.

“Nem kifejezetten eseménydús és fordulatos dráma – értékei inkább költőiségében rejlenek: tehát a monológok az Atália alappillérei. Az ellentétek világosak, a megoldás az lesz, amit már a mű elején elterveznek a cselekvők, nem történik pálfordulás, se váratlan fordulat– ugyanakkor a monológokban bámulatos erejű kétségek kapnak hangot, mély líraisággal.

Ennek korszerű átadásához korszerű nyelv, versnyelv kell, ami viszont hajlamos porosodni: Rónay György sok évtizedes, akkor kiválónak számító fordításának versnyelve már foltosnak, hézagosnak, darabosnak tűnik. Az új fordítás, amellett, hogy igyekszik naprakész lenni, a korábbinál jobban próbálja az eredeti, francia szöveg hangulatát is a magyarba lopni.”
(Szálinger Balázs)
Bemutató időpontja:
2009. március 14.