Anasztászisz (Feltámadás) MITEM
Az Anasztaszisz az élet különböző fázisait és valóságait ábrázolja a születéstől a halálig, majd ismét az újjászületést a természet, az állatok és az emberek világában.
Az Anasztaszisz az Élet erejéhez szóló himnusz, egyúttal tisztelgés az előadóművészet előtt, feltárva a stílusok és kifejezési formák pompáját.
Különböző országokból és hagyományokból érkező előadók játsszák: a japán nó, a kínai nankuan opera, a balinéz topeng, az indiai bául tánc és dalok, valamint a kathakali, a brazil bumba meu boi, a flamenco és egyes nyugati kortárs stílusok képviselői.
Sokféleképpen létrejöhet egy előadás, amelynek művészei különböző hagyományokat képviselnek. Az egyik módja, hogy a művészek eltávolodnak saját hagyományuk formáitól, és a többiekkel együtt egy közös stílust találnak. Vagy akár felvehetik egy idegen hagyomány stílusát is, hogy új lendületet adjanak az általuk bemutatott műnek. Találkozhatunk ókori görög drámákkal a nóból építkező japán színészek tolmácsolásában, vagy franciául előadott Shakespeare-szövegekkel, miközben a színészek a kabuki színpadi formavilágából merítenek ihletet.
A Theatrum Mundi társulattal Eugenio Barba egy másik elvet követ: minden művész hűen megőrzi az általa képviselt stílusra jellemző sajátosságokat, és ezeket integrálja a történet különböző jeleneteinek kontextusába.