A trójai nők MITEM

Az előadás egy magányos idős asszony alakja köré épül, aki egyedül ül a temetőben, pár pillanattal a halála előtt, és visszagondol a háborúban legyilkolt családok nyomorúságos sorsára. Felidézi gyászos tragédiájukat, amely A trójai nők tragédiájának formájában jelenik meg a színpadon. A jelenben ezért csak a nyitó jelenet játszódik, melyben az idős asszony elpanaszolja sanyarú sorsát az isteneknek, valamint a záró kép, amelyben egy batyuból sorra előszedi megmaradt háztartási eszközeit. Ezekben a jelenetekben is Euripidész Trójai nők című drámájának szövegét mondja.

Suzuki Tadashi: Miért rendeztem meg a Trójai nőket?

A legtöbb görög tragédiától eltérően a Trójai nők furcsa módon cselekményhiányos. A legfontosabb drámai esemény, Trója eleste jóval a darab kezdete előtt következett be. A jelenetekben alig látunk többet, mint hogy a vár romjainál gyülekező életben maradt trójai nők várják az őket rabszolgasorba szállító görög hajókat. Miközben elképzelik a rájuk váró nyomorúságos sorsot, a darab cselekménye mindössze az ő elnyújtott kesergésükből áll. Ezért állítják egyes kritikusok, hogy noha a mű „dráma”, valójában nincs benne semmi „drámai”. Én viszont színházi alkotóként azt gondolom, hogy mi sem lehetne drámaibb, mint a kényszerű várakozás a kiszámíthatatlan és elkerülhetetlen nyomorúságra. Úgy vélem, hogy japánként sokan éltük meg hasonló érzelmi állapotban a második világháború elvesztését. Ilyesmiken töprengve választottam végül ezt a szöveget. A háborús romok között tengődő japán túlélőkkel előadva, az ő sokrétű színpadi jelenlétükkel szerettem volna felidézni A trójai nők szenvedéseit. Reményeim szerint ezzel a kettős megvilágítással sikerül érzékeltetnem, hogy emberi szenvedésünk tértől és időtől függetlenül közös Japánban és Nyugaton.

Támogató: a Japán Kormány Kulturális Ügyek Ügynöksége