A látogatás MITEM

Senki sem tudja hogyan történt, de az angyal egyszer csak azon kapta magát, hogy a föld fölött jár. A falu bolondja, igen, ő jól emlékszik, hiszen ő volt az első, aki megpillantotta, és az utolsó, aki elfelejti.

Az angyal megbabonázva szeli az égboltot, amelyet addig legfeljebb álmodozásai során látott, mígnem egy pap, annak az vidéknek a papja, amely vidékből alig maradt valami, amely vidék még magán viseli a háború nyomait, lelövi. A pap lelövi az angyalt. A lény láttán azonban kétségbeesik, és a bűntudattól vezetve úgy dönt, befogadja és gondját viseli az égi vendégnek, ennek a csodálatos és megosztó teremtménynek, aki ámulattal figyeli az itteni, végtelenül emberi életet. Maga az angyal élete azonban, főleg a falusiak ellenségessége miatt, egyre nehezebbé válik. Nem nézik ugyanis jó szemmel az idegen felbukkanását, nem tetszik nekik sem az angyal testi rendellenessége, sem a tény, hogy ennyire különbözik tőlük. A hazatérés reménye nélkül emberek között ragadt főszereplőnek a folyamatos megaláztatás és gúny súlya alatt csupán egyetlen vigasza marad, a hegedű, amelyen oly gyönyörűen játszik. Valódi menedékre pedig csupán szerelme, Delia szemében talál.

 Az előadás alapjául szolgáló szöveg Herbert George Wells The Wonderful Visit (A csodálatos látogatás) című művéből merít inspirációt – egy olyan látomásos műből, amely több műfaj és irodalmi nyelv előfutárának számít. A történet fókusza azonban a viktoriánus konformizmus és tisztes polgári erkölcs elleni szatírától egy kortársabb társadalomkritika felé mozdul, amely leginkább azt vizsgálja, hogyan fogadjuk azokat, akik „kívülről jönnek”. Mindegy, hogy bevándorló, esetleg angyal vagy: ha különbözöl tőlünk, ha nem ismerünk fel, akkor veszélyt jelentesz ránk.