A homok hangja MITEM

Az előadás célja, hogy évezredek óta létező ábrázolási formák színházi és koreográfiai rekonstrukciója legyen, egy egész civilizáció számára ismeretlen ősi művészeti és kulturális univerzumról tanúskodva. Az előadás a víz témájára összpontosít, és három fő színházi momentum köré szerveződik.

Az első felvonás az egyik legrégebbi, ma Algériában, Marokkóban, Líbiában és Tunéziában létező szertartás ábrázolása. Ez a "Thislith Ouzar" vagyis „Az Eső menyasszonya”. Ez az „esőhívó rítus " egy, a kollektív emlékezet által megőrzött legendából indul ki, amely egy szerelmi történet Anzar, az eső és a víz istene a berber mitológiában és egy fiatal, rendkívül szép falusi lány között. Anzar feleségül akarja venni a lányt, de az visszautasítja az ajánlatot, és ezzel kiváltja az isten haragját, aki elakasztja a falvak vizeinek folyását. A megrémült lakosok egy közös szertartás keretében imádkoznak az eső istenéhez, és felajánlják neki áldozatul a falu legfiatalabb lányát.

A második felvonásban az előadás betekintést enged az egyik ősi harcos rítusba, amely a nagy sivatag oázisaiban a víz körüli konfliktusok által kiváltott csatákat és harci küzdelmeket jeleníti meg. A rítus a "Takoba" nevet viseli. Koreográfia, "harci tánc" karddal (takoba). Az előadásban ez egy színházi jeleneten keresztül kerül bemutatásra: két tuareg csoportnak az oázis határán lévő kút körüli konfliktusa.

A harmadik felvonásban egy több mint három évezredes múltra visszatekintő ünnep szertartás jelenik meg: La Sebiba. Gyökere a történelem egy régesrégi fejezetéig nyúlik vissza, amikor is két rivális törzs közötti háborút felváltja ez a szertartás, amelyre egy kiszáradt folyó medrében kerül sor, a két törzs oázisainak határán.

Egy gangával (tamburával) felszerelt nő járja körbe a két törzset, és egy "vér nélküli háború", egy verseny szervezésével békeegyezmény aláírására hívja fel őket. A fő kihívás az volt, hogy mindkét törzs bemutassa művészi értékeit. Szólótáncok, csataszimulációk, ősi dalok a tamburák ritmusára, amelyeket női kórusok énekelnek. A verseny résztvevői szimulálják a harcot, hogy ne kelljen újra valóban harcolni. A "harcosok" belevetik magukat egy varázslatos hangulatba, energikus tánclépésekkel, por- és homokfelhőket kavarva maguk körül, El Mihane és Zelouaz városrészek bölcseinek tekintete alatt, akik eldöntik a versenyt, amelyben az öltözetek, a költészet, a dalok és a táncok mérettetnek meg egymással. Az előadásunkban egy goual (mesélő) működik közre, aki elmeséli a tényeket, és meghatározott időpontokban meghívja a közönséget, hogy részt vegyen az ünneplésben és a szertartásban.