Mécs Károly
(Budapest, 1936. január 10. – Budapest, 2025. február 26.)
Kossuth-nagydíjas, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, a nemzet művésze 1936. január 10-én született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1961-ben diplomázott, ezt követően Szegeden, majd 1963-tól a Thália, majd az Arizona Színházban játszott. 1993-ban a Művész Színház, 1996-tól a Thália Társaság tagja volt. Két évadot játszott Szolnokon, majd a Budaörsi Játékszín (2013-tól Budaörsi Latinovits Színház) társulatában rendezőként is dolgozott, emellett a Karinthy Színházban és a Nemzeti Színházban többször volt meghívott előadó.
Klasszikus és modern darabok, tragédiák és színművek hős- és szerelmes karaktereinek elegáns megformálója. Németül és franciául is játszott, egy évadon át Bécsben lépett fel, Szekszárdon kilenc éven át volt a német nyelvű színház vezető színésze. Több sikeres filmben is szerepelt, dolgozott az Iskolatelevízióban, versműsorokban, rádiójátékokban, sokat szinkronizált is.
A Jászai Mari-díjat 1970-ben kapta, 1977-ben érdemes, 2002-ben kiváló művész lett. A Kazinczy-díjat 1995-ben vehette át. 2013-ban Kossuth-díjat kapott, Budapest díszpolgára lett és ugyanebben az évben a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagjai közé választották. 2016-ban megkapta a nemzet művésze címet.
Mécs Károly büszke volt arra, hogy 1995-ben megkapta a Kazinczy-díjat. Ez egy különösen rangos elismerés, hiszen a szép magyar beszédet, a tiszta és igényes
nyelvhasználatot díjazza. Mécs Károly, vagy ahogyan mindannyian emlékezünk rá, a mi Baradlay Richárdunk, jellegzetes, gyönyörűen zengő mély hangjával és kivételes beszédkultúrájával nemcsak a nézők szívébe írta be magát, hanem a magyar színjátszás és az egyetemes magyar színháztörténet maradandó alakjává is vált.
2021-ben Kossuth-nagydíjjal tüntették ki.
A Kossuth-nagydíjas, a Nemzet Művésze és a II. kerület díszpolgára címmel kitüntetett színművész, rendező több mint hat évtizeden át volt a magyar színház- és filmművészet meghatározó alakja. Különleges hangja, eleganciája, emberi tartása és emlékezetes alakításai generációk számára tették felejthetetlenné.
2025. február 26-án 89 éves korában hunyt el, miután évekig küzdött daganatos betegségével. 2025. március 12-én helyezték végső nyugalomra a Farkasréti temetőben. A szertartáson beszédet mondott Turi Attila építész, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke és Rubold Ödön színművész.
