Andrzej Stanisław Dziuk

A katowicei Sziléziai Egyetem lengyel szakának elvégzése után egy évig a varsói Katolikus Teológiai Akadémia filozófiai karán tanult. 1980-ban kezdte meg tanulmányait a krakkói Ludwik Solski Állami Színművészeti Főiskola színházrendezői szakán, amelyet 1984-ben kitüntetéssel fejezett be.

Rendezői pályafutása a krakkói Öreg Színházban indult, ott szerezte meg a rendezői diplomát. Egyszemélyben igazgató és rendező, legtöbb előadásának alkotója is; irodalmi (nem feltétlenül drámai) műveket alkalmaz színpadra, jelentős változtatásokkal; szerzőként jegyzi gyakran dalokból összeállított előadásainak, adaptációinak szövegét. Előadásainak látványtervét – díszletét, jelmezeit – részint maga alkotja, részint olyan kiváló lengyel művészeket von be projektjeibe, mint Tadeusz Brzozowski, Andrzej Kreutz Majewski, Jerzy Duda-Grac, Jerzy Skarżyński, Jan Polewka, Rafał Zawistowski.

Munkásságának ihletői részint Witkacy darabjai: A pragmatisták; Önparódia; B szonáta; Az őrült lokomotív (OL 12-7 Steg, Bécs); Az őrült és az apáca; Névtelen mű (Jó reggelt – Witkacy), részint pedig klasszikus és kortárs művek – Ch. Marlowe: Doktor Faustus; Cabaret Voltaire; A. Miller: Salemi boszorkányok; F. Mitterer: Semmi; Camus: Caligula; A pestis; T. Mann: A varázshegy; St. Witkiewicz és W. Eljasz: A hágón; J. Tuwim: Bál az operában; Pär Lagerkvist: Barabás. Szabadtéri rendezései mellett színházi szempontból szokatlan helyszíneken is színpadra állított már előadásokat.

1987-ben a Witkacy Színházzal együtt elnyerte a Szent Wyspiański Ifjúsági Művészeti Díjat. Egy évvel később megkapta a Teatr havilap Konrad Swinarskiról elnevezett díját és a Lengyel Színművészek Szövetségének Leon Schiller-díját. 1993-ban a Doktor Faustus előadásával nyert díjat, 1998-ban pedig az egyiptomi kritikusok ítélték neki Kairóban, a 10. Nemzetközi Kísérleti Színházi Fesztiválon (a Finn előadásért) a legjobb rendezőnek járó díjat. A színház társulatával együtt elnyerte a Nowosądecki vajdaság díját (1988, 1991); a 24. Szczecini Színházi Hét közönségdíját (1989); a 7. Nemzetközi Színházi Fesztivál Korláttörő (Broken Barrier) díját (Na Granicy, Cieszyn, 1996, Doktor Faustus); 2002-ben Zielona Górában, a Kortárs Drámák 4. Szemléjén a legjobb előadásnak járó Leon Schiller-szobrocskával jutalmazták (A vízityúk című előadásért). 2007-ben a Névtelen mű alapján általa rendezett Jó reggelt – Witkacy előadás elnyerte a XXXII. Opolei Színházi Ütköző — Lengyel Klasszikusok találkozó színi társulati díját.

A zakopanei Witkacy Színház kezdeményezőjeként és alapítójaként több mint húsz éve következetesen alkot a ma emberét megérintő, mégsem szájbarágósan aktualizált előadásokat, melyekben párbeszédre hívja a közönséget, hogy minden néző megtalálja a műben a saját egyéni élményét. A Teatr na Chramcówkach nézői olyan tisztelettel és vendégszeretettel találkoznak, hogy kivételes, már-már varázslatos helynek tartják a Witkiewicz Színházat. A néző itt nem egy illetéktelen betolakodó szintjére süllyed, hanem a várva várt és szívesen látott vendég rangjára emelkedik: méltóságteljes, szabad, alkotó embernek érezheti magát – mindig is ilyen közönségre vágyott a Witkacy Színház társulata. A Zakopanei Színház az igazgató-rendező szerint menedékhely a színházak és mindazok számára, akikben ma is él az igény a művészet átélésére. A Witkacy Színház tanúságot akar tenni kora igazságáról az őrült tempójú társadalmi és szellemi változások közepette; olyan hely akar lenni, ahol egy-egy pillanatra mélyebben elgondolkodhatunk önmagunkról és vesztébe rohanó őrült világunkról. A Witkiewicz Színház művész színház, méltón névadója szellemiségéhez. Witkacy tiszta formáról szóló, nem sztereotipen értelmezett elmélete hatja át az előadásokat és a színház légkörét, a versmondó esteket, koncerteket és a Színházi Galéria előadásait.