Januártól újra játssza a Nemzeti Színház a Csongor és Tündét Vidnyánszky Attila rendezésében, a férfi címszerepben új színészt láthat a közönség. Csongort Mészáros Martin alakítja, aki az utóbbi időszakban egyre komolyabb feladatokat kap a teátrumban, látható többek között a Rocco és fivéreiben, a Leánder és Lensziromban, A Mester és Margaritában is. Csongort január 10-én és 11-én játszotta először, az előadás február 22-én és 23-án lesz legközelebb a nagyszínpadon.
„Az, hogy éppen most kerül műsorra, decemberben derült ki, hét nap próbalehetőségem volt beállni az előadásba. Technikailag nem volt könnyű, mert elég összetett forgórendszer működik, két ellentétes irányban mozgó gyűrűről van szó, ezen helyezkednek el a díszletek, és ebben a térben kellett a mozgásokat, a színpadi „kreszt” megtanulnom. Tartalmilag elemeztük Vidnyánszky Attilával a művet, és voltak részpróbáim. Egy próbafolyamatban azért van jó esetben másfél hónap, amíg az adott anyaggal foglalkozunk, ez most számomra erre a hét napra redukálódott, ami másfajta, sokkal sűrűbb és intenzívebb koncentrációt igényelt. Óriási feladat, szinte lecke ez a darab, hiszen nagyon összetett, sokrétű alkotás, tele csodálatos részletekkel, és nagyon nehéz értelmezni, felfejteni ezt. Alapvetően a boldogságkeresésről szól, és azt próbáltam magamban elkapni, hogy ez a fiatalember, ez a fiú, Csongor, aki nagyon indulatos, nagyon heves, akiben nagyon sok érzelem tombol, hogyan keresi a helyét a világban. Meglátja a szerelmet, ami elérhetetlennek tűnik számára, ezért végigmegy egy úton, amely során megtapasztalja az élet különböző vetületeit, a halált. Lényegében egy felnőtté válásról, a férfivá érésről van szó. Nagyon sok gondolatot ébreszt az emberben ezzel a darabbal, szereppel való foglalkozás. Nagy kihívást jelent.” – meséli a színész.
Mészáros Martin egyre nagyobb feladatokat kap a Nemzeti Színházban, jelenleg is több futó előadásban látható. Arról is beszélt, hogyan élte meg az elmúlt évek szerepeit és milyennek látja mostani munkáit: „Nagyon izgalmas évadom van, hiszen rögtön A Mester és Margaritában, Hontalan Iván szerepével kezdtem. Nagyon élvezem, hogy különbözőek a feladataim, Hontalan Ivan Csongorhoz képest másabb figura, bár az igaz, hogy ez a fiatal is keres valamit: az igazságot. Ő beleőrül, Csongorban viszont ott él a remény, úgyhogy ebben különbözik a két szereplő „sorsa”. Visszatekintve az előző évadokra, sok szép feladatom volt, szerencsésen alakul a pályám. Sokaktól volt lehetőségem tanulni, Zsótér Sándortól például Nagyon szeretem Bertolt Brechtet, és volt alkalmam nála játszani Brecht-darabban. Örülök, ha az emberben elindít valamiféle gondolkodást egy színházi előadás, nem feltétlenül kell „megváltoztatni a világot”, de fontos, hogy gondolkodjunk róla. Ebben tud segíteni a színház is. Nagyon szeretem a próbafolyamatokat is a munkámban, inspiráló volt például A Mester és Margarita próbafolyamata. Alekszandar Popovszkival remekül lehetett együttdolgozni, mert bár volt egy nagyon erős koncepciója, mégis meghagyta a színész szabadságát, különleges, felszabadító munka volt.
Az elmúlt évekből nagyon meghatározó élményem a Rocco és fivérei. Egy olaszországi vidéki család felköltözik a nagyvárosba és az életük gyökeresen megváltozik. Rengeteg párhuzamot tudtam vonni Ciro Parondi szerepével, mert sok esetben rímelt a saját életemre. Az előttem álló feladatok közül most az Agon ígérkezik izgalmasnak, amit Vidnyánszky Attila rendez, ez egy nagyon érdekes kísérlet lesz, egy ember életének számvetéséről szól, akit halálra ítéltek, a darab az ő védőbeszéde. Ugyanilyen nagy kihívásnak látom a görög Teodorosz Terzopulosszal várható közös munkát, ő tavasszal a Bakkhánsnőket állítja itt színpadra. Erős mozgáskultúrát igényel az ő módszere. Egyetem alatt sokat foglalkoztam a fizikai színházzal, játszottam is több mozgáselőadásban. Mindig izgatott, hogy hogyan tudunk valamit megfogalmazni, kifejezni más színházi formanyelven.
Ungvári Judit
(2022. január 15.)
