– Én azzal segítem a kultúrost, hogy különféle zenéket ajánlgatok neki a legvonalasabb indulóktól a lágyabbakig. Van némi tapasztalatom ebben, hiszen mégiscsak ötven évig éltem a Szovjetunióban – magyarázza a tangóharmonikás. A választást mindig a szöveg hangulata dönti el, hiszen a szláv kántáló énekektől az operettig minden szóba kerülhet, ugyanis tudvalevő, hogy Lenin rajongott a magyar operettért. De Sztálin kedvenc dala, a Szuliko is elhangzik majd. A Szulikó egyébként egyaránt lehet grúz női és férfi név, jelentése: lélek. A dal szövegét a modern grúz irodalom megteremtője, Akakij Cereteli írta, és 1895-ben keletkezett. Visszaemlékezések szerint Sztálin egy üveg jó grúz bor mellett gyakran dúdolgatta magában is, ha épp nem húzta neki valaki.
Pál Lajos családja előtt sem ismeretlen az internálás, a munkatáborok világa. Édesapját málenkij robotra vitték el, ami az ígéret szerint két hétig tartott volna, végül négy év lett belőle, Szibériában. A kemény és embertelen munka miatt ötvenhat kilóra fogyott le, ám erről is csak suttogva lehetett beszélni szűk családi körben. A legérdekesebb viszont, hogy nem támadt benne emiatt semmilyen oroszellenesség, eleveníti fel Pál Lajos, hiszen a helybéliek is nagyon nyomorúságos körülmények között éltek. Ha volt is harag benne, az mind a rendszernek, a kommunizmusnak szólt, amely megtehette ezt a polgáraival.
Pál, aki a Kijevi Zeneakadémia két karán is szerzett diplomát, már több mint tizenöt éve él Magyarországon. Diákként a Kijevi Operaházban dolgozott kórusvezetőként, majd tanított a Kárpátaljai Közművelődési Szakközépiskolában, a Viski Zeneiskolában, és vezette a község gyermek- és vegyeskarát. Így bármit kér tőle Hobó vagy a rendező, Vidnyánszky Attila, azt ő már játssza is. A zsigereiben hord minden ismert dallamot.
Papp Sándor Zsigmond
(2016. október 29.)
