„…azért játsszuk el Gorkij drámáját, hogy felszabaduljunk, hogy megmentsük magunkat. Amiért a hívő ember imádkozik, azért játszunk mi is. És hogy a világról alkotott eltorzított képet ismét valódivá, reálissá tegyük” – mondja Viktor Rizsakov, az Éjjeli menedékhely orosz rendezője.
Az előadás szereplői, az előtérben Törőcsik Marival és Viktor Rizsakov rendezővel
a premieren (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)
Rendezése leglátványosabb fogása elgondolkodtatja a nézőt. Mit jelentenek az előadásban a színészek által folyton magukkal cipelt ember nagyságú bábok? Amolyan avatárok?
– Az egész életünk olyan, mint egy babaszínház, és mi mind olyanok vagyunk, mint ennek a babaszínháznak a szereplői. Ahhoz, hogy meghalljuk Gorkij több mint száz éve írt szövegét, le kell győznünk nagy lelki közönyünket. Manapság értelmetlen olyan dolgokról beszélni, mint lelkiismeret, tisztaság, mert ezeket az egyszerű szavakat már nem halljuk meg. Ezért ezekről a fogalmakról, értékekről csak egy egészen más kontextusban lehet beszélni. Az előadásunkban a bábok adják meg ezt a kontextust. Egy kitalált világot hoztunk létre, ami ilyen értelemben valóban olyan, mint az Avatar című filmbeli világ.
Az Éjjeli menedékhely lakói mintha egy nagy világégés után lennének. Nyomorultan, sokszor nevükre sem emlékezve. Ön is így értelmezi Gorkij drámáját?
– Mostanra nemcsak elszigetelten léteznek ilyen élethelyzetek, az egész világ menedékhellyé változott. A mi szegénységünk nem anyagi, hanem lelki. Mindnyájan védtelenek vagyunk a korszellemmel szemben. Hiába keressük az igazságot a nagy fenyegetettségben, amit a pénz uralma jelent. Elveszettek vagyunk, mint Kafka Kastélyának szereplői.
Hogyan segíthet ebből a világból kitörni Gorkij drámája, és Luka, a kulcsfigura, a titokzatos vándor?
– Azért játsszuk el Gorkij drámáját, hogy felszabaduljunk, hogy megmentsük magunkat. Amiért a hívő ember imádkozik, azért játszunk mi is. És hogy a világról alkotott eltorzított képet ismét valódivá, reálissá tegyük. Nagyon gyorsan megszokja a szemünk korunk virágzónak látszó, de álságos, hamis fogyasztói világát. Egy jó előadás azonban képes a látásunkat ismét tisztává tenni, hogy általa újra érzékelni tudjuk a valóságot. Luka a mi értékeink revízióját hajtja végre, de Gorkij a mi részvételünk nélkül az ő hősével együtt sem képes arra, hogy bármit is megváltoztasson. Ezért a nézők bevonását, szellemi együttműködését szeretnénk elérni az előadásunkkal. Ehhez nekünk, alkotóknak pontosan tudnunk kell, hogy miért foglalkozunk az Éjjeli menedékhellyel.
Viktor Rizsakov
Sztanyiszlavszkij-díjas rendező és színházpedagógus, az orosz színházi élet emblematikus alakja. A legendás moszkvai Művész Színházban dolgozik, az orosz főváros egyik befogadó színházát, a Mejerhold Központot irányítja, Szentpéterváron fesztivált szervez. A Kiszlorod (Oxigén) elnevezésű színházi mozgalom elindítója, sokan „az új orosz dráma rendezőklasszikusának” is nevezik. Rizsakov Magyarországon először a debreceni Csokonai Színházban rendezett, a Nemzetiben is látható Fodrásznő című előadás számos fesztiválon járt (POSZT, Minszk, Sepsiszentgyörgy, Kijev). Két Művész Színház-beli rendezése volt látható a Nemzeti Színház fesztiválján, a 2014-es MITEM-en.
