-
Jean Vilar felépített egy társulatot, amely évről évre egyre szélesebb közönség előtt játszott Avignonban. E fiatal tehetséges színészek között volt többek között Jeanne Moreau, Alain Cuny, Maria Casarès, Gérard Philipe, aki valósággal a fesztivál szimbólumává vált híres alakításaival (Corneille Cid és Kleist Hombourg hercege). A fesztivál magas művészi színvonalával és különleges atmoszférájával a francia színházi megújulás, a vidéken néhány rendező által elindított decentralizáció fáklyája lett (egyúttal az újítók szakmai eszmecseréinek is teret adott).
-
„Ilyen színházi villámcsapást, mint amilyen az Urbán András által rendezett Hazafiak, ez a Nemzeti Színház és annak közönsége régóta, már nagyon régóta nem tapasztalt.” Zlatko Pavkovic (Danas) A szerb kritikus így ünnepli az előadást. Lássuk, mi rejlik e darab újszerűsége mögött – számunkra is.
-
– Valahol a hal és a nyúl között. Olyan az íze – magyarázza Olt Tamás, hogy el tudjuk képzelni, milyen is lehet a thaiföldi krokodilhúsból készült hamburger. Ő a nászútján kóstolta, nem is nagyon hagyhatta ki a lehetőséget, ha már egyszer olyan darabban játszik, amelyben ugyan fordítva történik mindez: egy krokodil nyeli le a jóravaló hivatalnokot, Ivan Matvjevicset. A Horváth Lajos Ottó által alakított figura életben marad a krokodil gyomrában, és onnan kezdi terjeszteni különféle világjobbító nézeteit. Azt a figyelmet, amit a szürke, senkit sem érdeklő Matvjevics korábban nem kapott meg a világtól, lenyelt állapotban igencsak kiélvezi, és fényes politikai karrier elé néz. Ám míg a fenevad gyomrában éli világát, váratlan dolgok történnek…
-
Fókuszban az Odin Teatret: Eugenio Barba társulata tizenöt év szünet után, 2015 áprilisában volt újra látható Magyarországon, a Nemzeti Színház vendégeként. Idei bemutatójukkal (The Tree/A fa) közönségsikert arattak. A 2017-es MITEM-fesztiválon további előadásaik is láthatóak lesznek, és ígéretük szerint worksopokat is tartani fognak. Ezért indítjuk útjára sorozatunkat, mely A színész titkos művészete című színház-antropológiai szótárból közöl szemelvényeket az Odin küldetését és ars poétikáját megvilágítandó. Ehhez kapcsolódik az indiai bául tradíciójáról szóló, Parvathy Baul művészetét bemutató összeállításunk is.
-
Vajon van ellenszer a felemelkedésre? Ha a tutyimutyi férjből egy napon miniszter lesz, az az egész világot a feje tetejére állítja vagy a csak a népes rokonságét? A próbák közben Árkosi Árpád rendezővel a jelenidejűségről és a felesleges aktualizálásról, a nézői érzékenységek különbözőségéről és a valóság színházi felfüggesztéséről is beszélgettünk.
-
Premier: Bozsik Yvette és Bakos-Kiss Gábor Az Úr komédiásairól. Nézőpont a Részegekről: Balázs Géza, Kukorelly Endre. Turné anno ’57: Soprontól Szuhakállóig. Törőcsik Mari: Hallottak-e Latinovits Zoltáról?... és sok egyéb olvasható még a Nemzeti Magazin legfrissebb számában.
-
A 18. században Csíksomlyón még élő hagyomány volt, hogy évről évre újabb és újabb iskoladrámákat mutattak be: 1721-től 1787-ig összesen 42 passiójáték került színre. Ezeket a helyi ferences gimnázium nagytermében adták elő. Később egy színjátszó ház is épült fából, amelynek szélesre tárták ajtaját, ha a nézőközönség nem fért a terembe. A szabadtéri előadásokat a Kissomlyó hegy aljában, a mostani keresztúton (Jézus hágóján), a két Somlyó-hegy közötti nyeregben, vagy a templom előtti téren tartották. A hagyomány azt tartja, hogy olyan hűen és élményszerűen játszották a diákok a misztériumdrámát, hogy egy alkalommal a néző sereg – felháborodásában – kövekkel dobálta meg a Krisztust kínzó és keresztre feszítő zsidókat alakító diákokat.
-
… bevallom, hogy életemben nem nevettem annyit magamban, mint akkor, amikor ezt a darabot írtam. Azért nevettem, mert percről percre jobban éreztem, hogy kezemben van a megoldás. A Willy agyába tett kirándulás szokatlan, furcsa ötlete úgy vitte tovább a cselekményt, hogy mindennap újra és újra meglepődtem. De ami a legfontosabb: azt a formát találtam meg itt, amit írói pályám kezdete óta kerestem.
-
Előbb volt a színház, s utána a nemzet. Hosszú utat kellett bejárni ahhoz, hogy legyen Nemzeti Színház. 180 éve, 1837. augusztus 22-én nyitotta meg a kapuit Nemzetink jogelődje, a Pesti Magyar Színház, az első magyar nyelvű állandó teátrum Pest-Budán. A reformkor egyik vágyott csúcsintézményeként fölépült színház nem pontosan olyan volt, amilyennek a tervezők és álmodók képzelték. S nem is olyan, mint amit a mai közönség nemzeti színházként ismer.
-
Az európai romantikák korában nemzetté vált magyarságnak romantikus nemzeti színház dukált, ám a Pest vármegye vezérelte gyűjtés eredményeképp 1837. augusztusában megnyílt első pesti Magyar Színház formailag még nem volt az. Bár már az első híradásokban is a nemzeti jelzőt állították az intézmény neve elé, mégis csak a színházat országgyűlési fönntartásba vevő, a pozsonyi diétán kelt 1840. május 12-i XLIV. törvénycikk kihirdetése után illeszkedett be a színház a nemzet kulturális intézményeinek sorába a múzeum, a könyvtár és a tudós társaság mellé.
-
Alapítása évszázadának végére a Nemzeti és a teljes magyar színházi struktúra hatalmas változásokon ment keresztül. Megváltozott a közeg, átalakult a játékstílus, a műsor, a technika. S Paulay Ede 1894-es váratlan halálát, az „aranykort” követően nehezen talált újra magára a Nemzeti. Meglehetősen hosszú válságkorszak, finomabban szólva átmenet, provizórium köszöntött be, terhelve a verseny, a közönség új elvárásainak való megfelelés és a társadalmi fordulatokhoz való alkalmazkodás kényszereivel. Az új korszak 1922-ben Hevesi Sándor főrendezői, majd igazgatói kinevezésével veszi kezdetét.
-
Szophoklész Antigonéjának két részletével foglalkoznak a Kaposvári Egyetem Cserhalmi György által vezetett színész-osztályának tagjai két napon keresztül. A workshopot Oliver Reese, a Berliner Ensemble művészeti igazgatója, rendező és dramaturg tartja.
