Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

Ahogy tetszik

Férfivá érik...

Szatory Dávid – Orlando



– Az Ahogy tetszik története szerint az idősebb testvér, a trónbitorló herceg sanyargatja, megalázza, szinte kifosztja a legkisebbet, Orlandót. Jó nevelés helyett parasztként bánik vele, és a fiúnak a hercegi udvarban nem a családi asztalnál, hanem a béresek között van a helye. Orlandót azonban sokan szeretik, mert jó ember, és megvan a magához való esze is. Elsőre úgy tűnik, vagány gyerek, aki épp megelégeli méltatlan helyzetét. Elindul szerencsét próbálni. Valójában még csak egy suhanc, alig több mint egy gyerek, aki nagyon fél a bátyjától – ez is például a figurának egy olyan apró jellemvonása, amely a próbák során derült ki számomra. Éppen azt a folyamatot lesz érdekes megmutatni, ahogyan fiú a szerelem hatására – és hogy végre kiáll saját magáért, az igazáért, a becsületéért –, a szemünk láttára érik férfivá. Ezt az utat kell bejárnom.

Nem tudom, hogy egy szerep kidolgozásának a folyamatában én válok-e a szerephez hasonlóvá, vagy magamra alakítom a szerepet. Jár az agyam, folyamatosan a figurámon gondolkozom. Mit is tennék én, ha nekem lenne ilyen az életem, ha velem történne mindez... A próbák elején még csak „helyezkedem”, igyekszem ráérezni, mi a stílus, melyek a mű, a szerep „játékszabályai”. Sokat „lövöldözöm” vaktában.

Örökérvényű gondolat: a rendező mindent tud a szerepedről, a karakteredről, ezért a próbák elején hallgatni kell rá, mindet meg kell tenned azért, hogy megértsd, mit szeretne; aztán – remélhetőleg – eljön a pillanat, amikor már én tudok többet a figuráról, sőt: a figura önmagáról…


Bodrogi Gyulával

 

Akkor a legjobb dolgozni, amikor – ahogy mondani szoktuk – pofán csap egy szerep. Amikor felforgatja az életemet. Amikor azt érzem: ezt rám írták. De ilyenkor is küszködni, gürcölni kell. Egyébként vívódó alkat vagyok, és a kétkedés, a folyamatos keresés mindig előre visz. Van, amire könnyen rátalálok egy szerepben, de van, amiért keményen meg kell dolgozni… és egyszer csak működni, élni kezdnek a mozdulatok, a gesztusok. Már nem én beszélek, cselekszem, hanem a figura – és ekkortól már érzem, hogy játszom.

 

 

Az Ahogy tetszik oldala a honlapon

(2014. február 13.)