-
Caliban a sziget egykori urának szörny fia, akit Prospero a rabszolgájává tett. Alakjában egy nagyon izgalmas – korunk társadalmára is jellemző – kérdést szegez nekünk Shakespeare: mihez kezdünk a kultúrák összeütközésével – fogalmaz A vihar rendezője, Andrzej Bubień. – Manapság azt tapasztaljuk, hogy miközben zajlik az európai kultúrák valamiféle egységesülése, az eltérések és különbözőségek is fennmaradnak. A viharban azt látjuk, hogyan hordozza Caliban a saját kultúráját idegen közegben.
-
Gogol Háztűznéző című komédiáját március 19-én mutatta be a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Beregszászon. Az előadás a beregszászi társulat és a budapesti Nemzeti Színház közös produkciója.
-
Vidnyánszky Attila 2013 szeptemberétől kezdte meg első évadját a Nemzeti Színház igazgató-főrendezőjeként. A Szcenáriumban rendszeresen készítettünk vele interjúkat életútjáról, pályájának fordulópontjairól, színházvezetői stratégiájának alakulásáról.
-
„Mindenki itt van” – hangzik el az előadásban. A súgóban színen van a tehetséges, a tehetségtelen, a modoros, a hadarós, a szépen beszélő, a technikás, az ösztönös művész, vagy másként a rendező, a röhögő, a kérdező, a mesélő, a magyarázó, az elégedetlen és a bizonytalan típus. Vagyis a legkülönbözőbb emberek. Az író-rendező Berettyán Nándort arra kértük, mutassa be röviden a „teremtményeit”. Lehet, hogy magunkra ismerünk?
-
Nő? Férfi? Filozófus? Színház az egész világ… így kezdődik a drámairodalom egyik leghíresebb monológja. Az Ahogy tetszik méla Jaques-jának híres szavait ezúttal Udvaros Dorottyától halljuk majd. A Shakespeare-vígjáték próbafolyamatáról, közben, sikerekről, kudarcról is beszélgettünk.
-
Morus még a börtönben is dicséri felesége pudingját – ez az életderű azonban csak árnyalja a magányát. Mert ahogy minden deviáns ember, a később szentté avatott Morus Tamás sem csak a hatalommal, hanem egész korával szemben marad magára. Csiszár Imre rendező az Egy ember az örökkévalóságnak hőséről és a közönség ítéletéről.
-
Diktatúrában szocializálódtam, a Hamletet sokáig a totalitárius hatalomra törő Claudius és a művelt ellenzéki művész és értelmiségi Hamlet konfliktusaként olvastam. Nem is láttam előadást, még a 90-es években sem, amely ebből az értelmezési keretből kilépett volna. Hamlet apjának, majd Hamlet hercegnek gyáva meggyilkolása tökéletesen leírta a romániai sötét 80-as éveket, amikor emberek tűntek el megmagyarázhatatlan körülmények között, a totalitárius hatalomnak ugyanis nem állt már szándékában negatív tartalmú híreket költeni önmagáról, így inkább csöndes eszközökkel oldotta meg a számára kényelmetlen helyzeteket.
-
Beaumarchais ezer arca közül a Sevillai borbély és a Figaro házassága szerzőjének arcéle a legismertebb, de a más látószögből kirajzolódó kontúrok nélkül szükségszerűen töredékes kép alakul ki róla. A teljes drámai életmű tárgyalása nem fér bele egy cikk kereteibe, itt tehát csak a szerző dramaturgiai újításra vonatkozó gondolatait és megvalósított terveit vizsgáljuk.
-
Rátóti Zoltán szerint az már önmagában botrányt kavar, ha egy megalkuvásra berendezkedő korban valaki kérlelhetetlenül kiáll az igazáért. Hát még akkor, ha mindezt imával és derűvel teszi: éppen úgy, ahogy a színész által alakított címszereplő, Morus Tamás tette.
-
A foglalkozás során – a résztvevők alkotóképességének függvényében – vagy a saját eredeti tervüket dolgozzák ki, vagy a közben kínálkozó egyéb lehetőségeket bontják ki. A tervezeteket Thomas Richards és munkatársai értékelik.
-
„Ember küzdj, és bízva bízzál” címmel pályázatot indít a Nemzeti Színház 13-23 éves diákok számára! A színház által Az ember tragédiája előadáshoz készített szpotok nyomán várjuk a diákok saját gyártású telefonos videóit, melyeken saját ötlettel egy-egy szállóigét jelenítenek meg.
-
2020. március 16-a óta egyetlen olyan nap sem volt Magyarországon, amikor az előadó-művészet valamilyen hatósági korlátozás nélkül gyakorolható lett volna. Több mint egy év tapasztalatait gyűjtöttük össze. Kitekintünk a német, az amerikai, a svéd és a román színházi világra, hogy lássuk, hogyan kezelték a válságot tőlünk eltérő és hozzánk hasonló színházi struktúrájú országok. Megkérdeztünk fővárosi és vidéki színházigazgatókat, érdekképviseleti szervezeteket, hogy lássuk, milyen szakmai és művészi, közösségi és egyéni stratégiák alakították a színháziak életét. Csokorba szedtük az elérhető támogatásokat is.
