-
Ritkán történik olyasmi, hogy egy szerb nemzeti klasszikust egy kisebbségi magyar művész rendezzen, és hogy ez a produkciója egy olyan nemzetközi színházi találkozón kerüljön bemutatásra, mint ez az idei, immár harmadik MITEM. Azért is örülök ennek, mert rendezvényünknek kezdettől az egyik központi gondolata, hogy a színházi működés keretében foglalkoznunk kell a nemzeti identitás kérdéskörével is. 2014-ben a Szcenárium ennek a témának egy kétnapos szakmai programot szentelt.
-
Miért érdekes és fontos a MITEM? Mire kíváncsiak és miért? És mit ajánlanak Önöknek, az olvasóknak megnézésre a találkozó kínálatából? Olyan kulturális újságírók véleményét és ajánlatait gyűjtöttük csokorba, akik az elmúlt fesztiválok rendszeres látogatói voltak, és az ideire is kíváncsiak. Egyértelmű: Ostermeier Sirály-rendezése mindent visz, de sok más izgalmas és érdekes előadást is figyelmünkbe ajánlanak. Lássuk!
-
Ismerkedés az ismeretlennel - lehetett volna mottója is e mondat a MITEM harmadik napjának. Négy nemzeti színházi modell, egy kevéssé ismert Federico García Lorca színdarab és egy sámánszertartás szerepelt a programban.
-
A szecsuáni opera előadását követő nap délutánján az érdeklődők tovább ismerkedhettek egy többszáz éves távolkeleti hagyomány mai továbbélésével, este pedig a MITEM díszvendégének szóközpontú előadását láthatták, Nevek erdejében címmel.
-
Cyrano-premier: kis orr, nagy színház? MITEM: a közönség problémája. Nézőpontok: drMáriás, Száraz Miklós György. A Nemzet Színésze: interjú Almási Évával. Portré: Rácz József. Színháznovella: Térey János írása. És sok egyéb olvasható még a Nemzeti Magazin legfrissebb számában.
-
Ki ajánlotta Törőcsik Mari pártfogásába Tóth Augusztát? Ki óvta meg Schwajda György szigorától a színésznőt? Hová tűntek a filmesek a színházakból? Mi az, ami a színészeket és a kamaszokat egyaránt doppingolja? Miért nem érdemes szerepálmokat kergetni?
Tóth Auguszta mesélt.
-
„Lehet, hogy vannak egyéniségek, de én nem vagyok az. Jó felügyelettel biztosan nagy dolgokra lennék képes, de úgy vagyok vele, hogy törődjön mindenki a saját dolgával” – mondja Varga József. Az esztergályosból lett színész, a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház alapítóinak egyike az életéről, pályájáról vall, és közben az is kiderül, mit adhat egy jól időzített Ady-vers, és miért nézte éjszakánként a Lear királyt a tévében.
-
Lehetett volna tanítónő? Ki volt Kétely tanár úr? Hogyan lehetséges, hogy az első nagy kudarcnál nagyobb szerencse aligha érhette volna? Milyenek voltak a szédítő évek? Mitől riadt meg és miért gondolta, hogy mindent fel kell rúgnia? Erről is mesél Söptei Andrea.
-
Oroszország legpatinásabb teátrumát, a szentpétervári Alekszandrinszkij Színházat vezeti Valerij Fokin. Az ő rendezésében láthattuk a MITEM-en A játékos című Dosztojevszkij-regény adaptációját Zéró liturgia címmel. A Roulettenburgban játszódó mű helyszínét a rendező egy hatalmas rulett kerékre helyezte.
-
A színházi előadások erőteljesen hatnak ránk, nézőkre, észlelésünk megújul, és egész másképp kezdünk érteni mindent – ez a legelső feltétele annak, hogy kilépjünk a rabszolgaságból: másképp érteni, még mielőtt másképpen látnánk, és máshogyan cselekednénk. De minden a nyelvvel kezdődik… Minden, ami a nyelvet érinti, a legmélyebb rétegekig hatol. A könyvek, a színház arra szolgálnak, hogy felébresszenek és örömmel töltsenek el minket. Egy érzékelésbeli forradalomra várunk. Egy ébredésre. Hogy kilépjünk az álmatagságból, a hipnózisból és a világból, amit nekünk előre gyártottak.
-
Azzal, hogy a Nemzeti Színház Tóth Ilonka című produkciója látható 2016. október 21-én Varsóban, olyasmi történik, amire még nem volt példa. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc lengyelországi megemlékezései sorában először kerül sor színházi eseményre.
-
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy sziget. De nem csak olyan tényleges, víztől ölelt parti szikla, hanem képletes is, ami az ember lelkében él. Ahova, ha megbántódik, visszavonul, és kizárja a világot. Becsukja az ajtót, és a világ kint reked, minden zűrjével, zajával együtt.
