-
„Őrjöngő röptünk, mondd, hová vezet?” (Madách) És tényleg hová? Madách profetikus műve, Az ember tragédiája a szemünk láttára elevenedik meg a mindennapok fotóin, a televízió képernyőin, egyik szín a másik után, vagy még inkább szimultán. Ki tudná megmondani, hol tartunk? Az ökológiai katasztrófa eszkimó színében, a belőle kiutat kereső farmer falanszterében vagy épp a kettő között, az űrben? Rideg Zsófia, Slava Polunin, Bocsárdi László gondolatai.
-
-
Éteri szépségű díva, mosolygós lány és bölcs asszony – Básti Juli. A színikritikusok nemrégiben jelölték a legjobb színésznő díjára a Sirályban nyújtott alakításáért. Tiszta, vidám és őszinte alkat. Mosolyából, szeméből is süt, hogy jól érzi magát a bőrében. Izgatottan készül az új évad első szerepére.
-
Tökéletes lezárást kapott az idei MITEM programja, amelynek több előadása is a görög klasszikusokhoz kapcsolódott. Alessandro Serra döbbenetes erejű tragédiaértelmezése biztosan hosszú időre nyomot hagy a nézőben, s gondolkodásra késztet. Nem mellékesen: egy világpremier tanúi lehettünk Budapesten.
-
Az ember tragédiája vége felé Ádám, az első ember, találkozik az emberiség túlélőivel – túl a világtörténelem utolsó katasztrófáján, túl a természeti környezet pusztulásán, egy túlszaporodási hullámon is túl, amely már: a kihalás. A szembesítéstől Ádám megretten, és elmenekül. Riadalmát fokozza, hogy a Nő, a földön élő utolsó Éva szerelmet akart tőle, a Férfi meg kerítőként működött. De Ádám idejekorán elmenekült, s az utolsó emberpár egyedül maradt. A függöny lemegy. A Tragédia más színen folytatódik.
-
Szeretettel várjuk vendégeinket a VIII. Madách Imre Nemzetközi Színházi találkozó megnyitójára. A hajóorrban részletet láthatunk a készülő bemutatónk, a BAKKHÁSNŐK című előadásból. Majd a MITEM-zászló felvonásával hivatalosan is megkezdődik a fesztivál!
-
A gamelán indonéziai, főleg jávai, szudanéz és balinéz népek által alkalmazott zenei együttes. A fogalom inkább takarja a hangszerek összességét, mint az azokon játszó zenészeket. Indonéziában a gamelán zenét szentnek tekintik, a hiedelem szerint a hangszereket szellemek „mozgatják”. Az eseménnyel a főszervezők ezt a tradicionális, szakrális ünnepet szeretnék bemutatni és népszerűsíteni az érdeklődők számára.
-
A Csoóri Sándor esten Pál István Szalonna és bandája muzsikál, Berecz István és barátai táncolnak, Navratil Andrea csodálatos énekével egészíti ki a régi barát, Császár Angela művésznő Csoóri esszé részleteinek felolvasását.
-
Az Éjjeli menedékhely nagyrészt a Nemzeti társulatára épül. Az egyik főszerepet azonban egy vendég, Trokán Nóra alakítja – akit a beilleszkedésről, Gorkijhoz fűződő viszonyáról és Natasa szerepéről kérdeztünk.
-
A 19. század egyik legjelentősebb színházi alakjáról, Molnár Györgyről az első elismerő sorokat 1927-ben a Színészek Lapjában Galamb Sándor irodalomtörténész írta. Galamb, aki 1933–1934-ben a Nemzeti Színházban dramaturgként és rendezőként dolgozott, kiemelte, hogy Molnár „az első, aki megsejti az együttes játék fontosságát. Rendezői működése a magyar színészet történetében nagy jelentőségű. Azzal, hogy a rendezői munkának nagy fontosságát felismeri, iskolát csinált, s az utána következő rendezőknek nyomát egyengette.”
-
Emlékszem, Édesapám olvasott nekem, a lázas Petinek esténként Petőfit, ha beteg voltam. A sorok könnyedén bemásztak, betekergőztek a fülembe, és örökre belém ivódtak. Később, amikor már tudtam olvasni, levettem a könyvespolcról a nagy becsben tartott, rézkarcos ábrákkal teli Petőfi kötetet. Ahogy lapozgattam A helység kalapácsát, az egyik képen láttam, Fejenagy hogyan ereszkedik le a harangkötélen a templomablak szédítő magasából.
-
János vitéz délceg alakítójaként vált a közönség kedvencévé Mátray László. A sepsiszentgyörgyi színész ezúttal is hőst alakít: Attilát, a hunok fejedelmét.
