-
Mécs Károly azzal próbálja visszautasítani az interjúkérést, hogy rengeteget nyilatkozott már, többször elmondta az élettörténetét. A nemrég kapott Nemzet Művésze díj alkalmából persze szívesen beszélget. Könyvnyi érdekes történetet is tudna mesélni, de memoárkötetet semmiképpen sem szeretne. Szerinte a színész létezésének lényege szavakkal ugyanis leírhatatlan.
-
“Te mit viszel magaddal?” Ez a mottója az idei, nyolcadik Színházak Éjszakájának, amely során 34 teátrum várja izgalmas, csak ezen az estén látogatható programjaira a karszalaggal rendelkező nézőket. 2019-ben a Magyar Dráma Napján, vagyis szeptember 21-én, szombaton lehet majd versenyt futni az idővel, és minél több színház eseményén begyűjteni az élményeket. A Nemzeti Színház szokásosan erre a napra időzítette kedvelt Nyílt Napját.
-
A Nemzeti Színház ifjúsági programjai között fontos helyet foglal el az Ádámok és Évák ünnepe középiskolás játék, a Szolnoki Szigligeti Színház által évekkel ezelőtt indított kezdeményezés mára országos mozgalommá fejlődött. A Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti Színház negyedik éve adja át egy napra nagyszínpadát a diákszínjátszóknak.
-
Rátóti Zoltán egy bizonyos nemzeti színház vezető színészének szerepét játssza Jean Cocteau Szent szörnyetegek című darabjában, de nem érzi úgy, hogy a színpadon kívül is a Nemzeti Színház vezető színésze lenne. Miután 2016-ban visszatért ide, ebben a társulatban ez még csak a második bemutatója. Eddigi pályafutása során több száz szerepben megmutatkozott már, de színész alakjában még soha.
-
Farkas Dénes – a csíksomlyói nyeregtetőn augusztus 18-án előadott Csíksomlyói passió fekete ördöge után – az idei évadot Luciferként kezdte, majd Jagóként folytatja. Csupa negatív figura. De ha jobban megnézzük őket, minden szerepnek megvan a maga igazsága – csak időnként nehéz megtalálni. Shakespeare Othello című drámájának bemutatója kapcsán a nagy intrikus, Jago szerepét játszó színművésszel az önértékelésről, a sértettségről, a féltékenységről, az előítéletekről beszélgettünk.
-
Reviczky Gábor színművész a Magyar Művészeti Akadémia tagja, de még nem tartotta meg székfoglaló előadását. Egyelőre a témaválasztásnál tart. Meg kellene válaszolnia azt a kérdést: melyik volt az a szerepe, amelyikben legjobban megmutatkozhatott – mint alkotóművész?! Ebből mindjárt újabb kérdések is következnek: az alkotói szabadságról, a színész és a rendező viszonyáról, ismertségről, elismertségről, és leginkább a saját szerepéről. Reviczky Gábor szerint a színésznek teljes személyiségével jelen kell lennie a színpadi szituációban – csak úgy lehet őszinte és hiteles a szerep.
-
Cervantes 1616. április 23-án halt meg Madridban. Ugyanazon a napon, amikor egy másik géniusz, Shakespeare. Ám míg az „avoni hattyú” az anyagiak és a hírnév tekintetében is sikeres szerző volt, a „lepantói nyomorék” balszerencsés volt egész életében, még főművének születését is egy szerencsétlen esethez köti a hagyomány.
-
Trill Zsolt azzal kezdi a beszélgetést, hogy ő már semmi újat nem tud mondani. Számtalanszor megkérdezték tőle és ő mindig elismételte, hogy került a kárpátaljai faluból, Sárosorosziból a kijevi színművészetire, milyen volt közben a három szemeszter a budapesti főiskolán, hogy kezdődött a beregszászi színházalapítás, a tájelőadások, a vendégjátékok, a fesztiválok, és így tovább Debrecenen át a Nemzeti Színházig. Többet vagy mást, mint eddig, most sem tud mondani. Számára csak a színpad a fontos! A játék! Az előadás! És kész! Ezzel le is zárná a beszélgetést, de az első kérdés helyett megkapja az erre az alkalomra készült puzzle egyik darabkáját. Ha unja az interjúkat, játsszunk inkább! Lássuk, milyen hamar áll össze egy jelenet!
-
Az orosz élet enciklopédiája. Az orosz romantika csúcsa. Csajkovszkij operát komponált belőle, készült a történetből balett és játékfilm is. Prózai színházban ritkán látható. Ez Puskin Anyeginje. Verses regény, költői színház. A MITEM-re érkező Rimas Tuminas rendezővel beszélgettünk.
-
A Színházi Adattár szerint Rubold Ödön több mint száz szerepben játszott. Nagyon sok olyan előadás részese lehetett, amely túlmutatott a színházon. Úgy érzi, ezek száma már eddig is gyarapodott a Nemzeti Színházban, és most, hogy a társulat tagja lett, számára új értelmet nyert az itteni színpadi létezése.
-
-
Három nemzeti drámánk egyikét, Az ember tragédiáját több mint negyven nyelvre fordították le, hiszen ahogy mondják, minden egyes sora aranyat ér. Elsősorban fiatal felnőtt nézőinknek hirdetett előadásunk nem kizárólag az ifjúságnak szól. Valamennyien, akik valaha találkoztunk már a szerelem érzésével, s a velejáró örömökkel, gyötrelmekkel, megtalálhatjuk benne kérdéseinket, válaszainkat, mások kérdéseit és válaszait, és nem utolsó sorban önmagunkat.
