A Gulag virágai
– Hobónak mindig vannak tervei! Felhív, küld egy sms-t vagy összefutunk, és már mondja is, mivel foglalkozik, amiből estet, darabot lehetne csinálni. Sőt, kiderül, hogy már írja is. Évek óta foglalkoztatta, hogy a Gulag táboraiban, a legkegyetlenebb körülmények között is születtek versek, dalok. Azt is tudtam, hogy elutazott az egyik hírhedt táborba, hogy saját szemével lásson mindent – hiszen együtt terveztük az utat, de én sajnos nem tudtam menni. Leginkább az foglalkoztatta, hogy az alkotás vágya kiirthatatlan. Hogy verset akkor is ír az ember, amikor a legkiszolgáltatottabb és az életéért küzd. Amikor maga a vers, a művészet a túlélés eszköze. A táborokban született alkotásokat nevezi Hobo a Gulag virágainak.
– Örültem a Gulag-történetnek, mert erről is szólnia kell a színháznak. És szólnia kell ’56-ról, a holocaustról, az első világháborúról, és Trianonról is tervezek előadást. A Nemzetiben a történelemről mesélünk történeteket, hogy a történeteken keresztül átélhető legyen a történelem.
– Hobo is utazik a történelemben. A Ballada a két sebzett hattyúról a szovjet költőbárd és a francia filmcsillag szerelméről szól. A személyes hangvételű estjében – Halj meg és nagy leszel – a 20. századi történelmünkről mesél saját életrajzán keresztül. Ady-estje is egy „történelmi lecke fiúknak”.
– A Gulagnak, a szovjet kényszermunkatáborok rendszerének sokmilliónyi áldozata között 200 ezer magyar halott is van. Szinte minden magyar család érintett, így az enyém is. Mindenkinek van közeli vagy távoli rokona, ismerőse, aki megjárta a Gulagot, akár málenkij robotra hurcolták, akár hadifogolyként került oda, és vannak, akik ott pusztultak el az embertelen lágerekben. Minden áldozat emlékének ajánljuk ezt az előadást!
– Ha jól számolom, akkor A Gulag virágai a tizenegyedik közös munkánk Hobóval. Vele egyszerre könnyű és nehéz dolgozni. Könnyű, mert sosem az érzékeny (értsd: sértődős) szerző szerepét játssza, hanem bízik bennem, hogy őt segítem színre. Talán furcsán hangzik ez, de így van: őt kell színre vinni. Mert Hobo maga a műfaj. S hogy miért nehéz vele dolgozni? Mert rendezhetetlen. Mert nem színész. Nem is rendezni kell őt, hanem helyzetbe hozni, hogy Hobo lehessen. Mert akkor szól a saját hangján és hitelesen, bármiről mesél, bármiről énekel.
- kornya
(2016. október 29.)
